Első fejezet

Félek. Egyedül vagyok a parkban. Hideg van. Sejtelmes felhők húzódnak az égre. Kezd sötétedni. Csöpög az eső. Egy pulcsiban vagyok és ülök a padon. Fáj mindenem. Főleg a szívem. Mikor lesz már végre világos? Álljon el az eső. Felállok és futok. Messzire. Ki a gondjaimból. De nem megy. Elfáradok. És ismét leülök. Csörög a mobilom. Josie az. Lenyomom. Most nem akarok vele beszélni. Egyedül akarok lenni és elfelejteni a gondjaimat, de nem megy. Miért? Miért kell ezt csinálni velem? MIÉRT? Ezt már hangosan üvöltöm. Úgy sem hallja senki. Elered a könnyem. Felnézek. Josie jön velem szembe. Takarom az arcom és törölgetem a könnyeimet, de minden hiába. Észrevette. Ideszaladt.
"Mi a baj? Ne sírj!" - mondja és szorosan ölel.
"Semmi - felelem, de megy. Nem tudok hazudni. Főleg Josienak. Felemeli a fejem. Megfogja a kezem és beszállunk a kocsijába és eltépünk hozzánk. Fenn a szobámban kerülöm a tekintetét.
"Mi baj?"- kérdezi és leül mellém. Nem tudok megszólalni. Egy gombóc van a torkomban.
"Josie!"- fakadok ki és megölelem. Szorítom. Sírok. "Josie! Ugye te soha nem fogsz engem bántani?" - kérdeztem a barátnőmtől. Aki elengedett. És teljesen meglepődött.
"Nem foglak. Te vagy a legjobb barátnőm! Hogy tudnálak bántani?" - kérdezte és neki is könnybe lábadt a szeme. "Mi baj? Elmondod?"
Nyeltem egy nagyot és bólogattam.
"Egy órája átmentem Benhez. Hangosan szólt a zene."
"Ez különös"- szólt Josie. "Nem szokott hangosan zenét hallgatni."
"Tudom. Buli volt nála." - feleltem mire Josie bólogatott.
"Kopogtam. Nem hallották. Az ajtó nyitva volt. Bementem. Csomó idegen arc volt ott. Egy srác rögtön elkezdett nyomulni, de elhajtottam... Egy ismerős nem volt kivéve Chazt. Nem tudom, hogy került oda hiszen gyűlölik egymást Bennel. Megkérdeztem hol van a pasim. De nem tudta megmondani. Elindultam az emeltre. Ott álltam a szobája előtt amikor kijött egy csajjal. Suzie volt az."
"Nem az a csaj hajtott rá és szivatott téged egész évben?"
"De. Ő volt az. Ben pedig hulla részeg volt. És engem is beakart rángatni maguk közé, de elszaladtam. Lefuttottam lépcsőn. Ott volt még a nyomulós srác. Nem akart békén hagyni. Rángatott és fogdosott. Képen nyomtam és elrohantam. Chaz a házból utánnam kiáltott. Észrevette, hogy nincs minden rendben. De nem figyeltem oda csak futottam. El a parkba..."
"De ez...ezt nem hiszem el! Ben!"- mondta és teljesen kifakadt. A nyakába borultam. És sírtam...
"Nyugodj meg An! Minden rendben lesz..."
"Remélem...Mert én ezt már nem bírom..."

Második fejezet

Sokat sírtam Ben miatt. Megpróbáltam úgy csinálni mintha egy cseppet sem érdekelne, de nem ment. Hiányzott. Könnyben volt a szemem akárhol voltam. Josie volt az egyetlen aki tudta az egészet. A suliban sokan látták rajtam, hogy nem vagyok teljesen rendben, de ha rákérdeztek azt hazudtam, hogy csak fáradt vagyok. Az órákon végig a padon volt a fejem. Mivel a leghátsó padban ülök Josieval ezért a tanárok nem vették észre, hogy félig alszok. Egyszer persze elaludtam, matek óra kellős közepén. Álmodtam. Egy hatalmas teremben voltam ahol homályos fény volt. Mindössze egy ablak volt. Azon keresztűl jutott be némi fény. Futottam, de nem találtam a kijáratot. Féltem. Idegen hely és félelmetes. A falakon néhány kitömött állat és vérpaca rontotta az összképet. Kétségbe voltam esve és nem tudtam, hogy mit csináljak. Segítségért kiabáltam, de reménytelen volt. Tovább futottam. Lihegtem és rázott a hideg. Egy idegen és mély hang felelt: "Innen nem jutsz ki..." Megijedtem. És a hang forrását kerestem. Nem találtam. Felnéztem, de nem láttam semmit. "Ki vagy és mit akarsz?"- kiabáltam elszoruló torokkal és közben forgolódtam hátha meglátom. "Téged!"- üvöltötte a valami és egy sötét zugból, rohant felém. Rám ugrott. Megütött. Akkor láttam: Ben volt az...
"Mi a f*nét csinálsz?"- hallottam a távolban Mrs. Platypus hangját. Tudatosult bennem, hogy matekórán vagyok.
"Semmit." - feleltem és az álomtól még mindig nem tértem magamhoz.
"Mi az, hogy semmit? Most már eluntalak! Hozd ki az ellenőrződet!" - rikácsolta. Az osztályban hangos felhördülés következett be. Nem szóltam neki vissza. Felemeltem a fejem. Ránéztem közömbös arccal és megrántottam a vállam. A tanár meg az órája érdekelt a legkevésbé.
"Ne rángasd a vállad, ha hozzád beszélek!"- kiabálta, mire ismét megrántottam.
"Na jól van, most már elegem van belőled..."- és mondta a szokásos szövegét. Lehajoltam a táskámhoz az ellenőrzőmért. Mikor felnéztem Chaz mosolygott rám vissza az előttem levő padból. Elkaptam a tekintetem. A tanár éppen Josieval veszekedett, aki próbált engem védeni. Nagyon jól esett. Még mindig Ben járt a fejemben.
"Na mi lesz már?"- kérdezte tőlem a tanár, Josiera nem figyelve. Leraktam a padra elé, majd visszahajtottam a fejem. A tanár csak kiabált, hogy hogy képzelem. Az egész osztály hangosan röhögött. A kezembe temettem az arcom és megeredtek a könnyeim, felemeltem a fejem és megtöröltem a szemem. Platypus dühüngve visszafutott a tanári asztalhoz. Lecsapta az ellenőrzőmet és kirohant a teremből, de előtte még kinyögte: "Szünet!" Mindenki felpattant és összeszedte a cuccát és elrohant ebédelni. Josie, Charlie és én maradtunk csak bennt. Pakoltam a táskámba minnél lassabban. Kényelmes voltam és nem érdekelt senki. Josie persze látta rajtam és nem nyagatott azzal, hogy siessek, de intett, hogy ő elmegy. Chaz odajött hozzám és a kezembe nyomta az ellenőrzőmet.
"Köszi!"- motyogtam és kinyitottam.
"Nem írt bele semmit, nyugodj meg." - mondta Chaz. Rámsolyogtam, majd elraktam. Fogtam a kajajegyem és elindultam kifelé a teremből.
"Mehetek veled?" - kérdezte.
"Aha, persze." Kimentünk a teremből és elindultunk az ebédlő felé. Megfogtuk egymás kezét. Ez egy amolyan szokás volt a mi osztályunkban. Mindenki tudta, hogy mi van. Az ebédlőben egész joo kaja volt. Ketten leültünk egy asztalhoz. Néhánnyal odébb ült Ben, Suzie pedig a karjaiban. Elfordítottam fejem és belebamultam a kajámba. A villámmal szórakoztam. Nem ettem semmit. Nem voltam éhes. Chaz észre is vette, hogy nincs nálam minden rendben. Azaz semmi sem...
"Mi baj?" - kérdezte. Persze tudta, csak nem akart rögtön belevágni a kérdezősködésbe, amiért hálás voltam. A fejemet Ben és Suzie felé fordítottam.
"Ben?" - kérdezte, mire én bólintottam.
"Nem visszük vissza?" - rámutatam a tálcámra. Chaz bólintott.
Kijöttünk a kajáldából. Megfogtuk egymás kezét.
"Eljössz dumálni a parkba?" - kérdeztem.
"Ha nem zavarok..."
"Nem fogsz." - feleltem és megeresztettem egy mosolyt.

Harmadik fejezet

Kiléptünk az ebédlőből és elindultunk a park felé. Közel volt, mindössze néhány percre a sulitól. Csendes és nagy volt. Árnyékos helyekkel és hatalmas fákkal. Egy út volt ami átvágott rajta, mellette padokkal. Melyek közűl, néhány tele volt firkálva. Ezek nem tartoztak a gusztusos példányok közé. De volt egy pár új is. Kiszúrtam az egyik ilyet magamnak az út kanyarában. Leültünk. Senki sem volt a környéken. Csend volt. Nem beszéltem csak Chaz kezét fogtam. Ő volt az egyik legjobb barátom. Megeredtek a könnyeim...
"Ne sírj! Figyelj elakarod mondani, hogy mi történt?" - kérdezte. Bólintottam és belevágtam a monológomba, közben pedig szorosan fogtam a kezét amennyire csak tudtam. Mindent megtudtam vele beszéli. Mindössze két igaz barátom volt. Chaz és Josie. Ben a pasim volt, bíztunk egymásban, de sohasem tudtam neki elmondani a titkaimat. Lehet ez volt a baj. De nem tudom. E most már mindegy. A dolgokon nem változtat. Nem érdekel. Nah,ez nem igaz. Persze, hogy érdekel. És még mindig szeretem... Azthiszem, de ebben nem vagyok annyira biztos. Chaz is milyen jól néz ki. B.sszus ilyet nem kéne gondolnom. Nem tudom, hogy mit akarok. Semmit sem. Összevagyok zavarodva. Üvölteni akarok, de nem teszem. Befejeztem. A sírást is és a mondanivalómat is. Charlie csak ül és néz maga elé.
"Nem értem... miért csinálta ezt hiszen szeretett!"
"Vagy még sem..."- vágtam rá.
"Nem volt részeg?"
"De. Az volt. Pedig sohasem ivott."
"Azt tudom. Figyelj ha bármi gond van akkor én itt leszek neked!"
"Köszi." - feleltem és lesütöttem a szemem. Szegény nem igazán tudott mit szólni. Ismét sírtam, pedig nem akartam. Chaz felpattant, felhúzott és megölelt. Egy pár percig úgy voltunk és én közben csak sírtam és sírtam. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz. de azt tudtam, hogy nem akarom elengedni. Félek. És egyedül leszek. Nem akarom. Mit fogok csinálni?
Ben két évvel volt idősebb nálam, Mattel és Jamesszel Charlie legjobb haverjaival járt egy osztályba. James a bátyám volt. A három srác mindig együtt lógott. Sokszor mi is csatlakoztunk hozzájuk Josieval...
Lementünk kosarazni a pályára. Ott volt James, Matt,a huga Timo és Josie is. Ez volt az a hely ahol mindig együtt lógtunk és ilyenkor nem érdekelt minket senki és semmi. Együtt voltunk mi hatan. Nevettünk, játszottunk, mint az ovisok és elfelejtettük minden gondunkat. Ez történt ma is. Külön lány és fiú csapat volt. Persze, hogy a srácok nyertek. Timo imádta Jamest és össze is jöttek még egy házibuliban ami nálunk volt. Akkor rajtuk mosolyogtunk, hogy milyen aranyosak. Josie pedig Matt mániás. Nem vallja be, de imádja. Folyton együtt lógnak, ha mi nem vagyunk ott. Egymás kezét fogják, ölelgetik és puszilgatják egymást, de ennyi. Több még nincs köztük. De azért szurkolunk neki. Josie nagyon hajt arra, hogy Chazzel összejöjjek. Főleg a Benes ügy óta. Na joo, de nekem Chaz olyan, mintha tesóm lenne. Joo azt azért bekell vallanom, nagyon jól néz ki. Különben sem hiszem, hogy járna velem. Ez valahogy olyan abszurd. A srácok a meccs után ellógtak haza. Charlieval még ott maradtunk és játszottunk egymás ellen egy meccset. Futottam a labdával, cseleztem. Nem tudta elvenni. Mikor elég közel voltam a palánkhoz bedobtam.
"Hú! Ez az!" - három pontosat dobtam, amilyet még soha.
"Whoa! De ügyi vagy!" - kiabálta Chaz. Odaszaladt és felkapott a karjába. Megpörgetett, majd letett. Odaszaladtam a labdához, felvettem. Elindultunk haza. Szintén kézenfogva.
"Van kedved átjönni hozzánk és egy jót dumálni?" - kérdezte Charlie.
"Naná! De kutyázzunk is!" - mondtam és közben a kutyusára Cholera gondoltam.
"Rendben." - vigyorgott és rárakta a kezét a vállamra...

Negyedik fejezet

Megérkeztünk Simpsonékhoz. Szép nagy házuk van. Bájos és imádnivaló kerttel. Még be sem léptem a kertbe rohan felém Chole, Chaz kutyusa. Imádom. Akárhányszor náluk vagyok mindig megsimizem és játszom vele. Most is így történt. Sokat játszottunk. Majd leülük a hintaágyra Chazzel és nekiállunk dumálni. Kibeszéltünk mindenkit és mindet ahogy szoktunk. Nevetett. Ekkor éreztem valamit. Valami furi érzést... Persze könnyű ezt mondani. Valami fura érzést... De télleg így van! Ahogy mosolyog, nevet. Ááá... egy perc és megzabálom! Chaz a legjobb barátom, de valami megváltozott, h*lyén jön ez így ki, de nagyon. Chaz, mint pasi. Á... kizárt. "Pedig igen!" - súgja a kis hangocska belülről. "Na ne!" - válaszolom. "De, de...!" - feleli. Igen elkell ismernem nagyon jól néz ki, de ez így akkor is furcsa. Évek óta ismerjük egymást és egymás gondolatait is. Még mindig nevet. Annyira cuki. Jajj nem szabad ilyet gondolnom. A legjobb barátom. Nem kezdhetek el vele kavarni! "Verd már ki afejedből An! Most mentetek szét Bennel!" Tudom, de akkor is. Annyira teccik. Olyan aranyos. Két hang vitatkozik a fejemben angyal és ördög. Ahogy mesékben. Csak rajtam áll, hogy hogyan döntök...Van még időm. Nem hamarkodom el a dolgokat...
"Szeva Farley!"
"Mi a...? Oh, hi haver!" - Matt rohant be az ajtón és megijesztette Chazt.
"Farleykins!" - nevetett Matt.
"Fogd be! Tudod, hogy utálom." - fakad ki Charlie, de Matt nem kíméli.
"De mamuci is így szokott hívni." - Mattnek folynak a könnyei. Imádja ezzel szivatni.
"Jól van anyámtól elviselem, de..."
"Jó, ok befejezem." - szól Matt, de még mindig kajánul vigyorog.
"Nah, ki vele mi a pálya?" - kérdem Matt-től, mert tudom, hogy akar valamit.
"Egyből a közepébe?"
"Aham..."
"Szal... a srácokkal arra gondoltunk, hogy mi lenne ha tartanánk egy bulit?"
"Ez eddig nagyon jól hangzik, de mi a lényeg?" - tovább faggatom, mert tudom, hogy van még valami.
"Szal Charlie. Mehet nálatok?" - nyögi ki
"Mi?" - kapja fel hirtelen a fejét egy rockmagazinból. "Na ne... csak nálunk ne. A hülye bátyáim. Nem azt nem valahol máshol..."
"Miért tök jó fejek!" - mondom.
"Jah... veled, lehet, hogy azok..."
"Naaaaaah..." - mostmár egyszerre nyúzzuk Mattel. De rázza fejét.
"Jól van na. Rendben."
"Ez az!" - kiállt fel Matt és egy pacsit nyom a kezembe. "Megdumáltuk!"
"Héka! Kiket akarsz?" - kérdezi Chaz.
"Nos...ö... te, An, Josie, Timo és Jamie, meg..." - itt elhallgatott és egy vigyor jelent meg az arcán.
"Tudom... a bátyáim." - feleli Charlie. Mattel nevetünk. Charliet állandóan piszkálják a bratyói amit már eléggé un, ezért sem akarja, hogy náluk legyen a buli. Megnézem a telóm.
"B*sszus! Már ennyi az idő? Figyu! Nekem rohannom kell...még tanulnom is kéne a buli előtt...meg...Josie! Te jó ég! Majdnem elfelejtettem. Nah, megyek pusszika!" - azzal nyomok egy puszit a két srácnak és eltűzök...

Ötödik fejezet

Rohanok le a lépcsőn... Útközben majdnem fellököm Mrs. Simpsont, elnézések között tovább száguldok, ki a kertbe ahol Chole ugrik rám jó szokását megtartva.
"Szijó kutyu! Bocsi, de most nem játszom veled rohannom kell, de este még jövök." - mondom, mintha szegény bármit is értene belőle. Még fut utánnam egy darabig aztán hazamegy. Sietek. Josieval megbeszéltem, hogy a házunk előtt leszek. De már kb. fél órája ott vagyok. Elvileg. Némi késéssel, de megérkezem. Josie a fűben ül és Chazhez hasonlóan egy rockmagazint tanulmányoz.
"Szijó Jos! Bocsi, hogy késtem de elnéztem az időt." - mondom és kikapom Josie kezéből az újságot.
"Hé ez nem Joel? Ez meg itt Benj." - és végig mérem. " Héka ezt nekem is megkell vennem!" - teljesen kész vagyok, mert vagy két hónapja nem volt semmi cikk a Good Charlottetal kapcsolatban amit mind a ketten imádunk Josieval. Most pedig van egy 5 oldalas melléklet. A képek nézegetése közben elis felejtem Josiet, na meg azt, hogy mit akarok.
"Ja a srácok megbeszélték, hogy ma lesz egy buli. Tudsz róla?"
"Persze, én hoztam fel az ötletet. Egyébként szijja, mert eddig még nem tudtam szóhoz jutni." - vigyorog.
"Bocs.. bocs... áá de jól néz itt ki Joel." - még mindig az újságot bámulom.
"Kinél lesz a buli, mert addig nem jutottunk el..."
"Chaznél..." - felelem és bár nehezen, de visszaadom Josienak az újságot.
"Hát ez jó..."- nevet fel Jos. "És, hogy ment bele?"
"Kénytelen volt. Rávettük Mattel. A bátyáit, persze nem akarja, hogy ott legyenek, pedig tök jó fejek."
"Hát..." - hápog Jos. "Ami azt illeti eléggé b*nkók, meg nekem sincs valami nagy kedvem velük bulizni."
"Ugyanmár! Legfeljebb elküldjük őket valahová!"
"Feltéve, ha sikerül..." - teszi hozzá Jos. "Nah megyünk?"
"Aham...gyerünk." Josieval még délután megbeszéltem, hogy elmegyünk a plázába és veszünk magunknak egy-két jó cuccot. Találtunk egy jó butikot. Persze az izlésünk egy csomó mindenben különbözik Josieval. Ő imádja a vad, fekete cuccokat, szegecses karkötőket, öveket. Én is szeretem, bár én inkább a laza kicsit színesebb cuccokat részesítem előnyben. Ami őszintén szólva csak néhány színben tér el a klasszikus feketétől... Jos heavymetalt hallgat. A GC szinte már pop neki. Én a kicsit dallamosabb rockot és a punk zenét imádom. Jos talált magának egy fekete pántnélküli topot elején peace felirattal amit amúgy is nagyon imád.
"Whoa! De állat! An ezt nézd meg!" - szól és elrángat egy kisebb nyakkendős kupac elől.
"Nagyon baba! Vedd már fel!"
"Jó, de kéne hozzá egy naci vagy egy szoknya. Meg némi kiegészítő!"
"Egy pillnat, majd én keresek. Ne mozdulj!" - mondom és ott hagyom Jost.
A butik jóval nagyobb az átlagosnál. Telis-tele jobbnál jobb cuccokkal. még Josienak is bejön. Egy fekete csípő halásznacival, fekete neccharisnyával és egy fekete bőr, szegecses övvel térek vissza. Szigorúan Jos színével a feketével.
"Tess baby! Vedd fel ezeket. Nincs kifogás!" - mondom. Josie végigméri a cuccokat.
"Márhogy lenne? Egész jól néznek ki így elsőre. Sőt! Na várj..."- mondja és bemegy a próbafülkébe. Addig visszamegyek a nyakkendőimhez és tovább válogatok. Találok is egy fekete és piros színösszeállításút. Nagyon jól néz ki. A kiegészítő már megvan márcsak ruha kell hozzá. Egy polcon találok is egy szintén fekete-piros kockás minit és egy hosszúujjú fekete felsőt. Kerítek még hozzá egy piros sapkát és már meg is vagyok. Jos kijön.
"Whoa! De jól nézel ki!" - mondom.
"Köcce. Szerintem is."- vigyorog.
"Nem is vagy egoista." - nevetek és bemegyek a próbafülkébe. Felagattom magamra a cuccost. Forgok egy párat a tükörben és kimegyek. Josnak is tetszik az én cuccom. Mind a ketten visszaöltözünk, és elmegyünk haza.

Hatodik fejezet

Hazaértünk. Azaz csak én. Jos elment. Felmegyek a szobámba. Egyenesen a hifimhez. Berakom az Alanis cdémet és halkan elkezdem hallgatni a Hands Cleant. Lerakom a "vadiúj" szerkómat a székemre. Felhívom Timót.
"Szija kiccsaj!" - szólok a telefonba.
"Szija!"
"Ugyé te is tudsz a ma esti buliról?"
"Naná, a bátyád mesélte, csak azt nem mondta, hogy lesz..."
"Chaznél. Tízre legyél ott!" - mondom.
"Naná, hogy ott leszek! Josie is jön?"
"Persze. Voltunk a plázában és vettünk egy pár jó cuccot. Abbamegyünk este."
"Oksa, tök jó. Nah, én most megyek, mert még tanulnom is kéne ha átakarok menni Chazhez. Szia!"
"Ja nekem sem ártana. Pussz, szija!" - azzal lerakom a kagylót.
A fiókból előbányászom a matekkönyvem és neki állok tanulni. Utálok. Sohasem tudtam tanulni. Mindig csak puskáztam az órákon, de eddig még nem kaptak el. Mázlim volt. Volt olyan anyag amit megtudtam csinálni ötösre, de olyan is volt amit sajna csak hármasra vagy éppen mégrosszabbra. Közéjük tartozott a matek is. Két feladat között elkalandoznak a gondolataim és azt sem tudom már, hogy hol tartottam. A posztereket bámulom. Van a falon minden. No Doubt, Alanis, Good Charlotte, Sum 41, Nickelback, MEST és még sorolhatnám. Szeretem a szobámat. Az íróasztalom mellett van a gépem amin rengeteget netelek. Mellette a zöld színű ágyam és a barna szekrényem. A tükör mellett van a hifim és a cdéim. Befejezem a leckém. Unalmas, de azért megcsinálom. Muszáj. Nemakarok magammal kiszúrni. Kikapcsolom a zenét. Ledőlök az ágyra és bekapcsolom a tvét. Osbournes megy. Naná. De én nem szeretem. Nem szimpatikusak. Tovább léptetek. Egy deszkásokról szóló kisfilm megy. Nah, végre ez érdekel. Sokáig nézem...
Bemegyek a fürdőbe. Rendbe kéne hozni magam. A kádat teleeresztem jó meleg vízzel és elmerülök benne. Annyira jól esik. Fárasztó volt ez a nap, és összevagyok zavarodva. Még mindig fáj, ha Bent meglátom Suzieval. Az eset óta nem is beszéltünk. Ha észre vesz egyből elkezdi falni Sut. Tudja, hogy ez nekem mennyire rossz, de azért is csinálja. Megmosom a hajam. Kimászok a kádból és megtörölközök. Megszárítom a hajam. Felveszem a kockás szoknyám és többi cuccomat amit Josieval vettünk. Kifésülöm a hajam. Felteszek egy kis sötét sminket. Anyu kopog az ajtón.
"An! Gyere ki vendéged van!" Mi nekem?
"Megyek, egy pillanat." szólok és néhány perc múlva kilépek az ajtón.
"Ben! Mi a...?" - kezdeném, de inkább elhallgatok. Anyuék nem tudják a dologról a teljes igazságot. A családból csak Jamienek mondtam el. Nekik azt hazudtam, hogy már nem érzünk egymást iránt semmit. Csak barátok vagyunk.
"Szija! Gyere ki a kertbe. Beszélni akarok veled!" - mondja és közben engem méreget.
"Megyek. Anyu nem sokára itt vagyok!" - mondom és elindulok Bennel. Leülünk a kerti kispadra.
"De jól nézel ki." - mondja.
"Ez rizsa. Mi a lényeg?" - teszem fel a kérdést. Remegek a dühtől. Nem tudom, hogy pofonvágjam vagy egyszerűen csak otthagyjam. Nem teszem egyiket sem,. Várok még egy darabig.
"Szóval... Megbántam mindent amit csináltam."
"És?"
"Hát úgy gondoltam, hogy mindent újrakezdhetnénk!" - szól és megfogja kezem. Undorodom tőle. Elkapom. Legszívesebben szembeköpném.
"Szerinted ez most engem érdekel?"
"Miért? Van új pasid?"
"Nincs, de ha lenne is akkor sem lenne sok közöd hozzá..."
"Most miért vagy ilyen?" - kérdezi nagy ártatlansággal.
"Figyu Ben! Nem kell a kertelés. Nem vagyok annyira naív, mint gondolod. A tény, hogy ott hagyott Suz. Fingom sincs miért, de nem ez a lényeg. És most kell neked egy új csaj, aki jelenesetben én volnék."
"De én..." - szabadkozik.
"Ben. Engem nem érdekel. Többet nem lesz köztünk semmi. És bocs, de készülődnöm kell, mert buliba megyek."
"Hova mész?"
"Chazhez." - mondtam. Mire Ben ökle megfeszül...

Hetedik fejezet

"Már itt is vagy? Azthittem tovább maradsz." - mondta anyu, mikor beléptem a házba.
"Nem maradhattam, mert készőlödnöm kell."
"Kihez?"
"Chazhez." - felelem. Anyu csak a fejét csóválja.
"Na nem kell kombinálni. Timo, Josie, Matt és James is ott lesz... Tényleg Jamie nem említette a bulit?" - kérdezem.
"Nem. Egy szót sem szólt róla, és te sem. Nem szeretném ha ilyen máskor előfordulna..." - mondja anyu nem éppen mosolygós arccal.
"Rendben. Leközelebbb időben szólok, bár ma lett kitalálva, hogy bulizunk. De azért ugye elengedsz?" - kérdezem aggódva nem minden ok nélkül, ugyanis már előfordult, hogy elfelejtettem szólni arról, hogy hová készülök és nem engedtek el. Bátorító mosoly jelenik meg az arcomon.
"El, de semmi alkohol!" - egyezik bele egy kis morgolódással.
"Nah, csak egy kicsit!" - tovább nyaggatom. Tizennyolc éves vagyok, szóval már nem vagyok kis iskolás.
"Nem. Figyelj oda magadra!"
"Anyu! Elmultam már tizennyolc!"
"Nem. Örülj neki, hogy elengedtelek! Azt mondtad készülődnöd kell, szóval légyszíves ne tarts fel a munkámban!" - mondja anyu vasalás közben. Igaz ezt beszélgetés közben is eltudná intézni, csak jelezte, hogy számára a téma be van fejezve. Ilyenkor sajnos nem tudok mit tenni. Anyu hajthatatlan. Ideges vagyok. Felszaladok a lépcsőn és bevágom a szobaajtómat.
"Ne csapkodj!" - kiabál fel anyu.
"Rendben." - kiabálok neki vissza. Ez akkor is idegesítő. Jó annak örülök, hogy elengedett, de miért nem ihatok? Nem érdekel. Akkor is fogok...

Fél tíz van. Leszaladok a lépcsőn. A nappaliban apu és anyu nézi a tévét.
"Jamie hol van?" - kérdezem.
"Tíz perce sincs, hogy elment Timóval."
"Mi? Elmentek? Miért nem vártak meg?"
"Azthitték, hogy már ott vagy..." - felelte apu.
"De jó. Akkor mehetek egyedül." - dünnyögöm. Nyomok egy puszit anyuéknak. És elindulok. Hideg van kint. Felveszem a pulcsimat. Azt út nem hosszú Charliékhoz. Egy negyed óra alatt ott vagyok az utcájukban. Befordulok a sarkon. Egy fekete kocsi áll az út túloldalán, de sötétben nem ismerem fel az autót. Egy férfi száll ki belőle és közeledik felém. Úgy teszek mintha nem venném észre. Tovább sietek. Közben persze őt nézem. Jobban szemügyre veszm és rájövök. Jajj ne! Ben! Mit akar ez már megint?
"Hi baby!"- köszön nekem és megáll előttem.
"Csak szeretnéd. " - motyogom.
"Hova sietsz?" - kérdezi sejtelmes vigyorral. Próbálom kikerűlni, de nem megy. Végig előttem van.
"Túl sok közöd nincs hozzá."
"Hallgass meg legalább egyszer!" - mondja és leszorítja a vállamat.
"De nem érdekel! Hagyj békén!" - mondom mire egyre erősebben fog.
"Márpedig most elmondom." - mondja és közben megpróbál megcsókolni. Nem nagyon jön össze neki, mert ideoda rángatom a fejem. Egyre idegesebb vagyok és dühös. Átkarol és magához szorít. Tökön rúgom. De nem használ.
"Te hülye liba! Akkor is elmondom amit akarok, és te szépen megbocsájtasz és visszajössz hozzám! Megértetted?!" - kérdezi dühtől eltorzult arccal.
"NEM! Szállj le ró..." - üvölteném mire pofon vág. Érzem, hogy elered az orrom vére.
"Szeretlek és te is engem..." - suttogja mézes mázosan.
"Akkor nem ütöttél volna meg!" - kiabálom, mire kapok még egyet. Az orrom mégjobban vérzik. Folynak a könnyeim a fájdalomtól.
"Engedj már el te b*zi!" - kiabálom és közben kapálódzom, de sikertelenűl... Ben sokkal erősebb nálam. Kicsit enged a szorításon. Belerúgok. Elenged. Futok amennyire tudok. Ő jön utánnam. Már Chazéknél vagyok. Csöngetek. Ben a nyomomban van...

Nyolcadik fejezet

Dörömbölök az ajtón. Csengetek ahogy csak tudok. Bennt már szól a zene. "Istenem nyissátok már ki a fületeket!"- fohászkodom magamban.
"TIMO, JOSIE!!!! ENGEDJETEK BE!!!!!" - kiabálom, de válasz nem jön. Remegek és félek. Nagyon félek. A zene hangos, a srácok nem hallják. Elhajtom a hajam a szemem elől. Valami meleg ömlik a kezemre. Vér. Az orrom. Tovább dörömbölök, de felesleges. Elszaladok a kertben. Be a nagy bokrok egyike mögé. Szerencsére nincs a kertben lámpa így kissebb a valószínűsége, hogy Ben rámtalál.
"Gyere kicsi! Ne félj csak én vagyok!" - mondja Ben mikor odaér. Nem válaszolok. A hideg futkos a hátamon ettől a pasit. Inkább bele sem gondolok, hogy egyszer belvoltam zúgva. Ben a bokornál kezd kereseni.
"An! Ne félj már! Bújj elő!" - mondja. A hangjában érezni lehet a haragot. Nem mozdulok. A házban halkulni kezd a zene. Csend van odabent. Ezt Ben nem veszi észre.
"AZT MONDTAM GYERE ELŐ!!!" - kiabálja és közelebb jön. Megijedek és odébb lépek. Reccs. Egy faágnak annyi.
"Hát itt vagy." - mondja és megragadja karomat.
"Engedj el te b*zi!" - kiabálom, minek az lett a vége, hogy Ben ismét pofon vág. A vér mégjobban ömlik az orromból és felreped a szám. Nagyon fáj.
"Ben, kérlek ne csináld! Hagyj békén! Áu! Ez fáj!" - mondom miután ismét megüt.
"Haza jössz velem! Azt mondtam. Nem kell a hisztid!" - mondja és rúgni próbál. Egy hatalmasat sikítok.
"JAMIE!!!!" - kiabálom teljes torokból. Reménykedem, hogy meghallották. Ben belém rúg és én a földre esem. Összegömbölyödök és sírok.
"Szeretlek An és ezt te is tudod!" - mondja Ben és lehajol mellém. És megsimogat. Undorodom. És megpróbálom elhúzni magam.
"GYŰLÖLLEK!!!" - kiabálom. Ben ismét megüt. Kivágódik a kertajtó és kirohannak a srácok. Chaz ököllel megüti Bent, aki neki ront és neki állnak verekedni. James és Matt is beszáll. Josie és Timo odarohan hozzám.
"An, gyere bemegyünk!" - mondják és talprasegítenek.
"Hagyjatok!" - mondom és megpróbálom magam kiszedni a kezük közűl, de nem megy. A háttérben a srácok még mindig verekszenek. Azaz Chaz. Matt és James csak "vésztartalék."
"Chaz!!!!" - üvültöm, és odaakarok szaladni, de a lányok visszatartanak és aza ajtó felé vonszolnak.
"Engedjetek, már el! Nem akarom!!!!!"
"An! Könyörgök gyere! Minden renben lesz..." - mondja Josie de én nem engedek. Egy váratlan pillanatban Chaz leüti Bent.
"Nah, ezzel sem lesz több gondunk." - mondja Chaz. Ott hagyja földön heverő Bent és odaszalad hozzám.
"An, minden ok?" - kérdezi Chaz és megölel. Próbálja letörölgetni a könnyeimet, és a vért az arcomról, több-kevesebb sikerrel. Az arca tele van karcolásokkal és a pólója is elszakadt.
"Nem. Semmi sincs, rendben." - kiabálom és a lábaim felmondják a szolgálatot...

Kilencedik fejezet

Charlie ölbe kap és bevisz a házba. Lerak a kanapéra. Josie és Timo odaszaladnak egy tucat papír zsepivel és a kezembe nyomják.
"Te jó ég! Még csak most vettem észre, hogy vérzik az orrod..." - mondja Josie. Próbálom törölgetni a vért, de nem sok sikerrel. Még mindig remegek és fáj minden porcikám. Az egész pulcsim tocsog a vérben és az izzadságban. Fáj a szám is. A fenébe felrepedt. Ránézek Chazre és halkan motyogok neki egy köszönömöt. Mosolyog és megfogja kezem. Neki is vérzik a szája.
"Tess itt egy zsepi..." - mondom. Charlie megköszöni és megtörölgeti a száját. Felszisszen. Ben csúnyán helyben hagyta és engem is. A karomat alig tudom megmozdítani annyira fáj. Pár-perc döbbent és néma csend van, amit Jamie tör meg.
"Mi a fenét akart ez az állat?"
"Ki?" - kérdezem. Nem vagyok teljesen magamnál.
"Ben." - mondja idegesen Timo.
"Most mondjam el az egész sztorit?"
"Hát nem ártana." - feleli Matt.
"Na jó akkor vágjunk bele." - kezdem és veszek egy hatalmas levegőt. Nem valami jó dolog erről beszélni. Ráadás a szám is nagyon fáj. A félelmem kezd egy picit alább hagyni, de még mindig erősen szorítom Chaz kezét. Ez erőt ad. "Délután átjött hozzánk Ben és aztmondta, hogy beszélnie kell velem. Kénytelen voltam, mert ott volt anyu is. Szóval kimentünk a kertbe és leültünk. Ben belekezdett és aztmondta, hogy már mindent megbánt..."
"Na persze, tudjuk." - vágott közbe nem kisebb fintorral Josie, de Matt leintette.
"Persze egyből tudtam, hogy ejtette Suz, és, hogy úgy csaj kell neki. Ezt meg is mondtam neki és azt, hogy nem érek rá vele dumálni, mert buliba megyek. Erre persze ideges lett. Bementem a házba. Megvártam míg elmegy és én is elindultam Chazhez. Sötét volt kint. Megláttam egy fekete kocsit az út túloldalán amiből egy alak szállt ki. Figyeltem, de közben tovább siettem. Közelebb jött és rájöttem, hogy Ben az. Elém állt és elvárta, hogy hallgassam végig. Leszorította a vállam és nem engedett. Kiabáltam vele minek több pofon lett vége. Meg is rúgott. Mondtam neki, hogy engedjen el, de csak egy kicsit engedett a szorításon, majd ezt kihasználva elszaladtam. Utánnam futott. Ideértem, csöngettem és dörömböltem az ajtón, de nem hallottátok a hangos zene miatt. Üvöltöttem teli torokból de nem használt. Elbújtam a kertben egy bokor mögé. Megérkezett Ben és nyálasan beszélt hozzám. Először szépen kért, hogy jöjjek elő, de hüly.e lettem volna, miután látta, hogy nem ért el semmit kiabálni kezdett és közelebb jött. Megijedtem és odébb léptem egy száraz faágra ami persze, hogy eltörött, így Ben is észre vett. Elkapott és kiabálni kezdett. Sikítottam és ő pofon vágott, megrúgott. Végre a zene is elhalkult és...és...nah onnan már tudjátok." - fejeztem be a mondókám és ismét egy nagyot sóhajtottam. Csend volt csak hápogtak.
"De ugye nem akarsz visszamenni hozzá?" - kérdezte Chaz. Megmertem volna esküdni, hogy a csajok arcán egy halvány mosoly futott át.
"Nem. Eddig sem akartam, de ezek után végképp nem."- feleltem magabiztosan és belűl hálás voltam ezért a kérdésért...

Tizedik fejezet

Annyira fájt mindenem. Mozdulni sem tudtam. Timo nagyon ari volt, ahogy oadbújt Jamiehez és a könnyeit törölgette. James közben csak simogatta és nyugtatgatta. Hát igen. Milyen jó fej bátyám van. Josie és Matt csak ültek a sarokban és megszólalni sem tudtak. Charlie mellettem ült és a a kezemet dörzsölte. Ezt szerettem benne. Mindig mellettem állt. Bármi problémám volt azt megoszthattam vele. Ő volt a legjobb barátom. A srácokkal állandóan együtt lógtunk. Vizsgák után mindig hatalmas bulikat csaptunk. Sokat jártunk koncertekre ahol a toppon mindig Josie volt Mattel. Valahogy hasonló a szitu velük, mint Chaz és köztem. De a mienk egy kicsit eltér. Mi csak mostanában keztünk másként érezni Charlieval, míg Matték már mióta meglátták egymást azóta ezt csinálják. James és Timo nem cécóztak egy buli alkalmával összemelegedtek és azóta együtt vannak jóban és rosszban. A buli azthiszem elromlott. Haza kellene mennem, de nem akarok. Anyu és apu elkezdenének aggódni ahogy meglátnak. Amíg a sebek egy kicsit be nem gyógyulnak elkéne bújnom. De hová? Nem azt nem. Pedig igen. Valaki nyakán kéne maradnom...jajj ne. Utálok kunyerálni, de muszáj belevágnom.
"Srácok!"
"Tess?" - kérdezte a bátyám.
"Szal, hol is kezdjem. Haza kellene mennem, de..."
"Na nem. Nem mész haza amíg helyre nem jössz, mert annyu megőrül ha így meglát." - szólt közbe James. Hiába mindig együtt mozgott az agyunk. Örültem, hogy nem nekem kellett belevágnom a kínos részbe...
"Jó, de..."
"Valamelyikünknél ellóghatsz ha gondolod..." - mondta Matt.
"Példáúl nálam." - hozza fel az ötletet Chaz. Erre nem számítottam, persze nagyon örülök neki."A bátyámék három napig nem lesznek itthon, mert ellógtak egy fesztiválra bulizni és ott is alszanak. Szerencsére. Apámék meg kettesben nyaralnak. Szal nekem nem leszel a terhemre. Még örülnék is neki. Nah mit szólsz?"
"Állatira köszönöm."- mondom és felakarok pattani, hogy megöleljem, de ez nem sikerűl a fájó hasam miatt. Helyette egy hangos sziszenés következik. Charlie visszanyom.
"Jut eszembe mi lesz most Bennel?" - kérdezem a srácoktól.
"Bennel? Matt, Chaz és én elvisszük a zsekákhoz akik kezelésbe veszik. Útközben pedig beugrok a cuccodért..." - feleli James.
"Köszi, de mit mondasz anyunak?" - aggodalmaskodom.
"Nyugi, majd megoldom." - mondja Jamie. Chaz elengedi a kezemet. Ad egy puszit majd a srácokkal kilépnek a házból. Végig őt nézem. Ahogy becsukja az ajtót megindul bennem valami...
A csajok azonnal odasietnek. Josie leül mellém és egy különös vigyor jelenik meg az arcán...

Tizenegyedik fejezet

Josie és Timo ott ültek mellettem és csak mosolyogtak. Megvárták míg én szólalok meg.
"Nah, mi van min nevettek?"
"Á, semmin. Az ég világon semmin." - mondta Josie vigyorogva.
"Timo!" - fakadtam ki a barátnőmre.
"Figyu An! Mi látjuk amit látunk. Chaz felkapott. Letett az ágyra, simogatta a kezed, puszit is adott, szal ne mond azt nekem, hogy nem indult meg benne semmi." - felelte Timo.
"Ez csak egy baráti gesztus volt."- hazudtam, mert belűl teljesen mást gondoltam. A csajok összenéztek és nevettek.
"Nah, An ki vele!" - erősködött Josie. Hát igen a két legjobb barátnőmnek valahogy nem tudok hazudni.
"Jól van na! Győztetek. Igen tetszik Chaz és szerintem én is neki. Most örültök?"
"Aha." - feleték és bele csaptak egymás tenyerébe.
"Ebben a pár napban nekem anyunak kell segítenem An, szal nem biztos együtt tudunk lógni." - mondta Timo, mire Josie is rávágta a maga szövegét.
"Ö... nagyon sokat kell majd tanulnom, mert tudod nem lett valami fényes a legutóbbi matekom, szal én sem érek rá." - hazudták mind a ketten. Belűl hálás voltam ezért.
"Köszike ez nagyon jól esik. De nem kell füllenteni. Különben sem hiszem el, hogy lenne valami komoly, Ja és Josie! Nyár van."- mondom makacsul de közben nevetek.
"Ja tényleg!"- nevetett Josie. "Ez nem jött be! Ja a hülyeségeid nem érdekelnek!" - mondta Jos. Nem tom, de imádom ezt a két csajt. Mindig mellettem állnak és ha saját magamat éppen rosszul bírálom akkor ők ketten egyből beleszólnak és kijavítnak. Kopognak az ajtón. Timo odaszalad és kinyitja. James az a cuccaimmal. Ad egy puszit Timonak, mjad odaszalad hozzám.
"Minden rendben hugi?" - kérdezi.
"Persze." - felelem és rávigyorgok Timora. James persze észreveszi és egyből megkérdezi.
"Nah már megint miről maradtam le?"
"Semmiről." - felelem.
"Chaz."- mondja Josie.
"Jah, már értem. Ezt eddig is tudtam hugi. Nem mondtatok újat. " - mondta Jamie. Leesik az állam. Nem meséltem el neki, sőt senkinek eddig. Timoék is mégcsak most tudták meg.
"Hogy mi?"- hápogom.
"Figyelj An! Nem volt nehéz rájönni. Állandóan együtt lógtok, egymást kezét fogjátok meg minden. Chaz amikor te nem veszed észre folyamatosan téged bámul, te meg fordítva." - mondta James. Jó ezt hallani, hogy nem vagyok teljesen reménytelen. Gyorsan elterelem a témát.
"Ö... mik vannak a táskámba?" - kérdeztem, de James nem tudott felelni, mert kopogtak és elrohant ajtót nyitni.
"A fr*ncba!" - kiabálja és bevágja az ajtót. Charlie az és nagyon dühös. Mögötte jött be Matt, nem éppen nyugott állapotban. Ráadás charlie majdnem rávágta az ajtót aminek valahogy nem tudott örülni... Mindkét srác dühös, de Chaz talán jobban.
"Mi az?" - kérdezi James. Charlie megsúgja. Jamesnek elkomorodik az arca. Sokáig suttognak ami engem nagyon idegesít. Utálom, ha valaki az orrom előtt ezt csinálja és közben azt sem tudom, hogy miről van szó. Acsajok is kiváncsiak, de egyikőjük sem megy oda a srácokhoz. Végül ők leülnek velem szembe a másik kanapéra. Josiék mellé. A srácok egymásra néznek. Végül Chaz minden kertelés nélkül belevág.
"Ben nem megy börtönbe."

Tizenkettedik fejezet

Csak feküdtem és néztem bambán. Nem akartam elhinni. Timo és Josie egymásra néztek, de nem szólaltak meg. A fiúk sem. Chaz remegett a dühtől. Mindenki csendben volt, amit én törtem meg.
"De..." - dadogtam - "Ez biztos?"
"Az." - felelte Charlie.
"Miért mi volt?"- tovább faggatóztam. Matt és Charlie egymásra néztek. Matt bólintott. Charlie elkezdte. Súlyos szavak voltak. Nem volt kellemes érzés hallgatni, de muszáj volt.
"Jamesszel és Matt-tel bevittük a rendőrségre. Közben elhordott minket mindennek."
"Engem is?" - kérdeztem.
"Téged is. Leültettek minket. James elment, a cuccaidért. A zseka megkérdezte, hogy mi a bajunk. Elmondtuk neki az egész történetet. Megkérdezte a nevünket és Benét is. Nah, itt már változott a dolog. Amint kimondtam, hogy Ben Colburn, a keze megállt az írásban. És visszakérdezett. Mire megismételetem a nevét. Nem tudtam, hogy mit akar. Majd újra ő szólalt meg és kijelentette, hogy nem lesz eljárás, se semmi és Ben elmehet velünk együtt. Matt-tel egymásra néztük és megkérdeztük, hogy miért. A zseka csak annyit mondott, hogy egy ilyen egyszerű kis baleset miatt nem fognak eljárást indítani. Matt-tel kiakadtunk rendesen. Ben röhögött. A zseka aztmondta, hogy mégegyszó és mi megyünk a sittre. Hárman kimentünk és elbeszélegettünk Bennel, aki még mindig nevetett. Megmondtuk neki, hogy ha mégegyszer a közeledbe megy akkor megöljük. Ben röhögött és elfutott. Nah, ennyi a sztori." - fejezte be Charlie.
"És arra jutottunk, hogy egy darabig nem mehetsz el egyedül sehova. Még otthon sem lehetsz egymagad!" - tette hozzá Matt.
"De..." - kezdtem volna de Charlie közbe vágott.
"Nincsen semmi de. Ez van. Igaz srácok?"- kérdezte, mire mindenki bólogatott.
"Télleg köszi, hogy mellettem vagytok!" - mondtam. Timo odajött és megölelt. Majd Jamie, Matt, Josie és végül Charlie.
"Figyelj hugi!" - szólt James. "Itt vannak a cuccaid, ha még kell valami akkor szólj és áthozzuk Timoval."
"Köszi." - mondtam és ránéztem a sporttáskámra. Dugig volt tömve. Erről eszembe jutottak anyuék.
"Jamie! Mit mondtál anyának, hogy hol vagyok?"
"Az igazat." - felelte, mire elkerekedett a szemem.
"Mi?"
"Nyugi csak azt mondtam, hogy itt vagy Chaznél, és egy pár napig itt szeretnél maradni."
"Mit szólt hozzá?"
"Egyből kérdezte, hogy van-e köztetek valami." - ezt a valami szócskát különös hanglejtéssel mondta. Charlie közben rám mosolygott.
"Nincs, de mit feleltél?" - kérdeztem. Jamesnek egy mosoly futott át az arcán.
"Aztmondta, hogy ugyanúgy barátok vagytok és, hogy nem akartok egymástól semmit, hogy azért alszol itt, mert segítesz Charlienak egy projectben amit a suliban ketten kaptatok és megkell csinálnotok."
"Nah én meg a project." - vigyorgtam.
"Hát valamit muszáj volt kitalálnom."
"Ez tökéletes! Köszi! Ugye Charlie?"
"Aha. Tök jó!" - mondta és ránézett Jamesre.
"Nah, én már megyek is!" - mondta James és egy puszit nyomott az arcomra. "Gyógyulj meg kicsi!" - a többiek is odajöttek egy puszira és egy ölelésre. Josie még a fülembe sugott egy "hajrát" - majd elment a többiekkel. Charlie kikísérte őket, majd odajött hozzám. Leült mellém és megfogta a kezem. Olyan jól esett. Kis pillangókat éreztem a hasamban és remegtem is. Nem volt még ilyen, de azthiszem valami megváltozott Chazzel kapcsolatban, és azthiszem, hogy az érzés kölcsönös...

Charlie bekísért a fürdőbe. Lerakta a táskámat majd kiment. A fürdő nagy volt és gyönyörű kék csempékkel volt kirakva. A kádat teleengedtem meleg vízzel. Megnéztem magam a tükörben. A szám felrepedt, de nem annyirra vészes. Az orrom sem vérzik már. Megnéztem a pulcsimat. Véres volt. Levettem. A többi cuccom nem volt olyan szerencsére. Bemásztam a kádba. A víz csípte a kisebb horzsolásokat. az orromat óvatosan mostam meg. Csak egy kicsit fájt. Hajat is mostam, mert az is zilált állapotban volt. Kimásztam a kádból. Megtörölköztem., felöltöztem és megszárítottam a hajam. Beálltam a tükör elé és kifestettem a szemem. Majd végig néztem magamon. Sokkal jobban néztem ki. Az orromon nem látszott semmi, a számon is csak egy kicsi seb volt. Kijöttem a fürdőből. Visszamentem a nappaliba. Charlie a rockmagazinját nézegette.
"Nah ugyé mostmár jobban nézek ki, mit fürdés előtt?" - kérdeztem. Charlie felemelte a fejét rámnézett és mosolygott. Bólintott. Ekkor vettem észre, hogy neki is vérzett a szája ami mostmár bevarrosodott. Leültem mellé.
"Nem fáj?" - kérdeztem.
"Egy kicsit, de nem számít. Jobban vagy már?"
"Sokkal. És köszönök mindent."
"Nem tesz semmit. Gyere felviszem a cuccod a szobámba. Ott fogsz aludni. Nah mit szólsz?"
"Szuper!" - vágtam rá. "De már mindegy, mert reggel van."
"Hát igen."- vigyorgott. Felvittük a cuccomat. Charlie elment fürdeni én meg kimentem a kertbe és kutyáztam...

Tizenharmadik fejezet

Eldobtam Chole labdáját. Szaladt. Nevettem és közben csak járt az agyam. Mindössze néhány nap alatt annyi minden történt velem. Azthittem, hogy Bennel örökké együtt leszünk, de tévedtem. Már nem szeretem, de még mindig fáj az amit velem művelt. Fizikai és szellemi szempontból is. Nem hittem volna, hogy valaha is megfog ütni, de tévedtem. Egy baj van velem. Hihetetlenűl naív vagyok és könnyedén megbízom az emberekben. Már sokat csalódtam, de még mindig nem nőtt be a fejem. Charlieval megbeszéltem az egész Benes ügyemet és minden problémámat, és ez az ami nagyon jó. De olyan h.ülye egy szitu ez az egész. Chaz a legjobb barátom azaz mostmár egy kicsit több. Mióta Ben megcsalt egyre többet vagyok Chazzel és kezdem elfelejteni Bent. Egyre jobban belegabalyodok abba a szálba ami Charlie felé visz és nem tudok kimászni belőle. Nagyon tetszik. Már tényleg más a barátságunk. Tudom és érzem legbelűl, hogy neki több vagyok én, mint régen. Ahogy rám néz mosolyog, már nem ugyanaz a baráti mosoly. Más is van a levegőben. De egy kicsit félek. Ha tényleg úgy alakulna, hogy lenne valami köztünk Charlieval, akkor nem akarom, hogy az egész tönkre tegye a barátságunkat. Nem akarom. Annak nagyon nem örülnék. Nem akrom, hogy ha lesz is valami az csak egy rövid szeszélyes tiniszerelem legyen... Ben már tényleg nem érdekel. Érdekes, de egyik napról a másikra elfelejtem és zúgok bele Charlieba. H.ülye egy helyzet, de ez van. Sok mindent nem tudok tenni ellene, de nem is nagyon akarok. Tényleg Ben ellen miért nem lesz tárgyalás? Persze. Tudom. Az apja. Tutira ő volt. Gyűlöli Charliet és az én képemet sem bírja. Ráadás befolyásos ember a zsekáknál. A fenébe! Nem akarom, hogy visszajöjjön! Boldog akarok lenni, de nélküle. Nem érdekel már! Hagyjon békén! Mérgesen belerúgok egy nagy darab kőbe, amivel csak azt érem el, hogy megfájdul a lábam ujja. Egyet szisszenek. Oda bicegek a hintaágyhoz. Chole visszahozza nekem a labdáját. Megsimogatom. Szép nagy labrador. Barna, puha szőre van. Chaz imádja. Meg az egész családja. De jó itt lehetek egy pár napig, a legjobb barátommal. Örülök a fejemnek. Hát ö... nah azt azért be kell vallanom, hogy más is van a háttérben. Mosolygok és ismét eldobom Chole labdáját. Charlie kijön a kertbe. Odajön a hinatágyhoz és leül mellém. Meleg van. Egy fehér halásznadrág és egy világoskék póló van rajta. A haja vizes. Á! Annyira jól néz ki.
"Mi van hajat mostál?" - kérdezem tőle.
"Igen. Muszáj volt ahogy kinézett. Szia Chole!" - köszönt a kutyának és megvakarta a fülét.
"Jut eszembe. Ben szerinted miért nem megy börtönbe?" - emelte fel a fejét Chaz. Nyeltem egy nagyot.
"Tudod Ben apja a rendőrök feje."
"Ja, értem már. De mi komolyan mondtuk, hogy nem mehetsz el nékülünk sehova!" - mondta Chaz és közelebb ült. Mosolyogtam. Olyan édes volt így vizes hajjal.
"Tudom. És köszönöm."
"Ugyan már. Ez természetes." - felelte. Visszamosolygott. Lehajtottam a fejem. Eszembe jutott Ben. Félelem fogott el akárhányszor eszembe jutott. Charlie persze észrevette.
"Mi a baj?" - kérdezte.
"Ben."
"Ne félj nem lesz semmi baj!"- felelte. Ránéztem és egy kis könnycsepp hullott le az arcomon. Charlie letörölte. Mikor a keze az arcomhoz ért megfogtam. Charlie mosolygott.
"Én vigyázok rád."
"Köszönöm." - motyogtam. Charlie egyre közelebb jött. Az arca márcsak néhány centire volt az enyémtől. Majd megcsókolt...

Tizennegyedik fejezet

Csak csókolóztunk. Nem akartuk egymást elengedni. A kezemmel beletúrtam Chaz hajába. Még mindig vizes volt. Olyan jó volt megcsókolni, annyira szeretem. Nem akarok mást csak együtt lenni vele örökre. Nem akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen. Ez olyan, mint egy álom. Abbahagytuk. Charlie a kezemet fogta. Rám nézett és mosolygott.
"Tudod milyen régóta szerettem volna?"
"Én is" - feleltem. Nem szóltunk semmit, csak egymást néztük. Boldogok voltunk. Igen, tényleg szeretem Chazt. Ezt a többiek már tudták, csak én nem voltam biztos benne. Pedig teljesen egyértelmű. Charlie felállt és magával húzott. Egy fejjel magasabb nálam. A kezével átfonta a derekam. A karjaim a nyakában voltak. Annyira jól esett, ahogy ölel. Az arca ismét közel volt, egészen a fülem mellett.
"Szeretlek!" - súgta. Moslyogtam, úgy éreztem, hogy repülök. Tíz centivel a föld felett. Éreztem a parfümjének az illatát. Kellemes és finom. Szorított. Becsukta a szemét, én is így tettem. Az orrával végig simogatta a nyakam. Bizseregtem és nevettem. Adott egy puszit, majd rám nézett.
"Csikis vagyok." - mosolyogtam.
"Tudom. Azért csináltam." - mondta. "Baby! Valamit el kell neked mondanom."
"Egy pillanat." - feleltem. Adtam egy puszit a szájára és bólintottam. Charlie elpirult, majd folytatta.
"Nekem a legjobb barátom vagy és mostmár ha mondhatom így a szerelmem" - vigyorogtam. Jó volt hallani. "Nagyon szeretlek, és, hogy tudd én soha nem foglak megbántani, mintahogy..."
"Csss... Tudom." - mondtam és elmosolyodtam. Folytattam Charlie szavait. Elmondtam azt ami már egy ideje bennem volt és amin sokat gondolkoztam. "Nagyon szeretlek! Eddig csak egy barát voltál, de mióta szakítottunk Bennel és egyre többet lógtunk együtt kezdtem jobban beléd gabalyodni." - mondtam neki.
"Ismerős, bár nekem régebb óta tetszel, és annyira boldog vagyunk, hogy most együtt vagyunk."- mosolygott. Mind a ketten elmonduk az érzéseinket. Ez az őszinteség nagyon jó... A haja kezdett megszáradni, de még mindig olyan muris volt vele.
"Kérdezhetek valamit?" - szólt.
"Persze. Mondd csak!" - és mosolyogtam. Annyira boldog voltam. Gyönyörű barna szemei vannak Chaznek. Nem tudom róla levenni a szemem. Ahogy néz, ahogy beszél, ahogy mozog... Szerelmes vagyok. Igen. Ezt tudom.
"Nem baj ha nem Ed szobájában alszok, hanem a sajátomban?"
"Hát. Nézzük csak. Elég nagy az ágy, de nem hiszem, hogy elférsz benne." - feleltem grimaszolva. Charlie megcsikizett.
"Szóval nem engeded, hogy a saját ágyamban aludjak mi?" - kérdezi. Csak nevetek, tovább csikiz.
"Nem, is whheee..., mert én alszom ott."- feleltem. elengedem Chazt és ő is engem. Próbálok elszaladni, de Charlie utol él. Leülök a fűbe. Elém áll és mosolyog.
"Hogy te milyen vagy!"
"Tudom, de nem izébb, mint te!" - nevetek. Charlie leguggol és ledönt a hátamra. Bekapja az ajkamat és finoman megcsókol.
"Nah, még mindig nem engeded?" - kérdezi. Fölöttem van. A kezemet rárakom a mellkasára és simogatom.
"De. Megengedem." - mondom, majd felszisszenek. "Áu!"
"Mi a baj kicsim?" - kérdezi ilyedt szemekkel.
"Semmi, csak a számon a seb. Fáj."
"Hol. Nem is látom."
"Itt." - és rámutatok.
"Még mindig nem látom." - feleli és közelebb hajtja a fejét.
"Itt, nem igaz, hogy nem látod!" - mondom.
"De azthiszem megtaláltam." - feleli és ad rá egy puszit, majd megcsókol. Annyira figyelmes és gyengéd.
"Fáj még?" - kérdezi.
"Nem mostmár minden rendben." - mondom mosolyogva... Úgyérzem, hogy boldog vagyok. Boldog, mint még soha!

Tizenötödik fejezet

Szeretem. Nagyon szeretem. Nem akarom elengedni, nem akarok csalódni. Annyira hihetetlen ez az egész, mint egy álom. A legjobb barátom vagyis a szerelmem. Ketten vagyunk, csak mi ketten. Szeretjük egymást, mindennél jobban. Nem akarok hazamenni, Chazzel akarok maradni. Ketten ebben a nagy házban. Nem akarom, hogy a szülei és a tesói hazajöjjenek. Itt fekszünk a fűben egymás mellett és pihenünk. Nem aludtunk. Elment az idő Bennel és az egész rendőrséggel. Fáradt vagyok, de nem akarok aludni, hiszen reggel van. Csörög a mobilom. A fenébe anyu az.
"Édes, bocsáss meg egy perce!" - mondom Chaznek, aki bár egy kicsit nehezen, de elenged. Oda megyek a hintaágyhoz. Leülök, és felveszem a telefont."
"Szia anyu!"
"Szia kicsim! Mikor jössz haza?" - kérdezi.
"Egy pár nap múlva."
"Mit csinálsz?"
"Beszélgetek."
"Kivel?"
"Veled." - felelem vigyorogva. Charlie leül mellém, és megfogja a kezem.
"Kislányom, ne beszélj butaságot! Vigyázz magadra! Ki van még veled, meg Charlieval?"
"Csak, mi ketten vagyunk." - mondom és közben mosolygok Chazre.
"De, ugye nem?"
"Dehogy anyu, hova gondolsz? Csak barátok vagyunk." - füllentem. Nem akarom egyenlőre elmondani, főleg nem telefonon keresztül.
"Add egy kicsit Charliet, ha ott van."
"Itt ül mellettem." - felelem és odaadom Chaznek. Beszélgetnek, Charlie egyre jobban vigyorog. Végül leteszi.
"Nah, mit mondott?" - kérdezem.
"Azt, hogy vigyázzak az egyszem kislányára és megkérdezte, hogy van a köztünk valami, de tagadtam. Tényleg miért nem mondod el neki?"
"Mert telefonon keresztül elég hülén jönne ki, és akkor tutira hazarángatna és akkor magyarázhatnám a sebeimet."
"Hát igen, mert olyan kegyetlen vagyok veled." - mondja nevetve.
"Ami azt illeti tényleg az vagy." - mondom. Charlie válaszul megcsókol, majd mind a ketten nevetünk. Bemegyünk a házba. Charlie ledől a kanapéra, én meg elmegyek a konyhába készíteni egy kis kaját. Már nagyon éhes vagyok. A konyha nagyon szép. Fehér csempék és fémes konyhabútorok. Rend van. Charlie mamája, Tessa erre mindig nagyon ügyel. Ki nem állhatja a rendetlenséget. Akárcsak az enyém. Benézek a hűtőbe, van egy csomó eper. Hát igen Chaz kedvence az eperturmix. Gyorsan megcsinálom, majd megnézem a fagyasztót. Van ott minden. Pizza, gyümölcshegyek meg currys rizs is. Az utóbbit kiveszem, berakom a mikróba és már kész is. Az egyik szekrényből kiveszek evőeszközt meg egy tálcát. Rápakolok mindent és beviszem a szobába. Odaadom Chaznek egy puszi kiséretében.
"Köszi, édes! Honnan tudtad, hogy ezek a kedvenceim?" - kérdezi és már neki is áll enni.
"Nem volt nehéz rájönni. Mindig ezt eszed." - mondom nevetve. Charlie leteszi a tálcát és az ölébe húz. Megcsókolom.
"Fini ez a rízs." - mondom nevetve.
"Tudom." - feleli.
"Egy pillanat és hozok egy kis tonhalat is mellé, nagyon finom." - mondom nagy komolyan. Charlie arcáról lefagy a mosoly.
"Ne, csak azt ne!" - tiltakozik. Ki nem állhatja a halat. "Különben is nem foglak elengedni és akkor nem tudod idehozni!" - mondja és átölel.
"Jól van, tudod, hogy csak vicceltem." - nevetek és felveszem a tálcáját. Együtt eszünk. Tényleg finom ez a kaja, bár régebben annyira nem szerettem a curryt. A tévében pedig a Simpson család megy. Halálra röhögjük magunkat. Kopognak az ajtón.
"Majd én nyitom." - mondom és felakarok állni, de Charlie megfogja a kezem és visszahúz.
"Ne menj el!"
"Mindjárt visszajövök" - vigyorgok és adok egy puszit a szájára. Odamegyek az ajtóhoz és kinyitom. James az és a többiek.
"Szija Jamie!!!" - mondom és a bátyám nyakába ugrok. Annyira imádom. A többieket is végig ölelem.
"Már ennyire jól érzed maga hugi?" - kérdezi.
"Soha jobban!" - mondom nevetve és Charliera nézek.
"Úgy örülök, hogy nincs semmi baj." - mondja Josie nevetve. Most vettem észre, hogy Matt Josie derekát fogja.
"Nah, azt hiszem lemaradtam valamiről." - mondom és közben Mattre nézek.
"Hát igen." - feleli Matt.
"Mi volt tegnap?" - faggatom őket.
"Josie átjött hozzánk és beszélgettünk. Aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz és..."
"A többit már tudod." - tette hozzá nevetve Timo. "És te meg Chaz? Mert ha jól látom azért volt valami. Csak egy tálca van kitéve." - mosolyog. Timo mindig észre veszi az ilyeneket ezért nem lehet neki hazudni. Nem válaszolok semmit, csak odamegyek Chazhez és megcsókolom...

Tizenhatodik fejezet

Eltelt két nap. Charlieval nagyon boldogok voltunk. A többiekkel egész nap a városban lógtunk. Este hazamentünk és ketten maradtunk Chazzel. Beszélgettünk majd együtt elmentünk fürdeni és lefeküdni. Egyik nap ismét álmodtam. Sétáltam egyedül egy úton. Világos volt és kellemes volt az idő. Karba tett kézzel mentem és énekeltem. Halkan és boldog voltam. Felnéztem az égre, ami eddig világos volt az most hirtelen besötétedett. Eleredt az eső hideg volt. A jó kedvem alább hagyott. Nem is énekeltem. Fújt a szél egyre erősebben. Siettem. Egy lökést éreztem a hátamon. Elestem és csupa sáros lettem. Hallottam, hogy valaki hozzám beszél. Hangosan és keményen. Fájtak a tagjaim. Éreztem egy rugást. Megijedtem. Az a valaki lehajolt és mézes-mázosan a fülembe súgta: "Megöllek!" Nem mertem mozdulni. A kezével a végig simogatta a testemet. Nagyon féltem tőle. Megint megütött és hangosan nevetett. "Segítség!" - kiáltottam hangosan és felébredtem. Felültem az ágyamban. Charlie nem volt mellettem. Megijedtem. Hangosan ziháltam. Körbenéztem. Nem volt a szobában. Kint már világos volt. Gyorsan magamra kapkodtam egy két cuccot és kinyitottam az ajtót és leszaladtam a lépcsőn. Leértem a nappaliba. Nem volt ott. Beszaladtam a konyhába. Nem volt ott. Egyenesen ki a kertbe. "Charlie! Kicsim hol vagy?" - kérdeztem és még mindig nagyon féltem. Potyogtak a könnyeim. "Itt vagyok." - felelte. Annyira jó volt hallani a hangját. A nagy fa mögött ült. Ezért nem vettem észre. Odaszaladtam hozzá. Még mindig sírtam. Az ölébe dőltem és teljesen összekönnyeztem a pólóját.
"Mi baj?" - kérdezte és közben átfonta a derekam.
"Ben. Tudom és érzem, hogy visszafog jönni."
"Nem fog. Ne mond ilyeneket."
"De visszafog."
"Nem miből gondolod?" - kérdezte.
"Álmodtam. Ritkán álmodok,de amikor álmodok az általában bejön. Nem mondtam el,de múltor mikor elaludtam matekon akkor is álmodtam és megtörtént. Ben bántott. Most is megfog..." -mondtam és csak folytak a könnyeim.
"Nem fog visszajönni. Ne sírj! Kérlek! Én itt leszek veled!"- mondta és megpuszilta a nyakam.
"Nem fogsz bántani?" - kérdeztem ijedten. Semmiben nem voltam biztos. Ez az álom. Szörnyű volt. Nem bízhatok senkiben. De igen. Talán Charlieban igen. Nem tudok semmit. Ezek a hülye gondolatok és érzések. Mikor fog már elmúlni? Charlie feláll és magával húz. Átfonja a derekam.
"Soha! Soha!" - feleli és szenvedélyesen megcsókol. Melegség fut át az egész testemen. A kezemet a nyakába rakom. A könnyeim még mindig potyognak. Befejezzük.
"Hogy jutott ilyesmi az eszedbe?" - kérdezte nagyon komolyan. Már bánom, hogy megkérdeztem. Tudom, hogy Chaz soha sem tenne velem ilyet. Hogy is juthatott eszembe?
"Nem tudom. Fogalmam sincs. Tudod teljesen összevagyok zavarodva. Ideges vagyok. Senkiben sem tudok megbízni. Igazából nem is tudom, hogy mi bajom van. Borzalmas volt ez az álom és teljesen megrázott és félek. Félek, hogy Ben visszajön. Félek, hogy megüt. Félek, hogy elvisz és mégjobban megver. Félek Chaz. Érted? Borzalmas ez az egész. Annyira rossz... Összevissza beszélek és hol hullám völgyben vagyok hol pedig hullám hegyen. Ez így nem oké." - és ismét kitör rajtam a sírás.
"Ne félj kicsim! Nem lesz semmi baj! Ben nem fog visszajönni. És esküszöm ha csak egy ujjal is hozzád ér azt nagyon megbánja." - feleli és mégszorosabban ölel. A szemébe nézek és rájövök, hogy végre megtaláltam azt akit kerestem... Pedig itt volt az orrom előtt...

VÉGE