Első fejezet

Ülök a buszon és gondolkodom.Ezt nem hiszem el. Az egész kép annyira zavaros. Ideges vagyok és izzadok. Semmire sem tudok figyelni. Fejemre húzom a disckmanem, de sehogysem jó. Túl hangos... Nem is inkább halk. Bambán bámulok ki az ablakon. Sok ember van odakint. Nagyon sok. De mindenki annyira távoli, mintha nem is lennének itt...
Ütnék...rúgnék...valakit. Gyűlölöm. Hogy lehet ilyen? Ez nem lehet igaz! Még mindig szeretem. Josh, josh. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Érzem, hogy a busz lelassít. Lekellene szállnom. Nem akarok. Csak futni, futni. Elmenekülni innen. Ebből a szörnyű városból.
Meggondolom magam és elindulok lefelé. A busz sőför köszön nekem egy hello-t. De én meg sem hallom. Felelnem kellet volna, de nem tettem. Pedig mindig nagyon rendes volt velem.
Itt vagyok a parkban. Egyedül. Senki sincs mellettem. Nem messze egy homokozó telis-tele kisgyerekekkel és a szüleikkel. Boldogok. Legalább ők azok. Senki sem bántotta őket. Nevetnek. Ez fáj.
Becsaptak és megaláztak. Josh. Ez a négy betű az ami belém hasít...
Két évig jártuk. Ő volt az első pasi az életemben akit igazán szerettem. Nagyon boldogok voltunk. Sűlve-főve együtt lógtunk. Mindent együtt csináltunk. Soha nem hagytuk egymást bajban. Egészen mostanáig...
Néhány hete Josh felhívott, hogy ugrott a randi, mert az egyik haverjával kell találkoznia. Azelőtt ilyesmi nem történt. Mindig ráért. Ez a pár mondat még mindig a fejemben van a beszélgetésünkből.:
"Hi An!"
"Hi! Bocska de ugrott a mai randi."
"DE... Miért?"
"Nos...az egyik haverommal kellene taliznom, mert eléggé kiütötte magát és szóval...Gondolom érted!"
"Persze, menj csak." - mondtam Joshnak és letettem. Nem értettem. Josh nem volt még ilyen velem. Hideg és lekezelő volt a hangja. Biztos ideges. Gondoltam akkor magamban.
Joshsal egy házban laktuk és öt éves korunk óta ismerjük egymást. De akkor sem volt ilyen.
Becsuktam a szobám ajtaját és jó szokásmat megtartva a diskmanemet a fejemre húztam és elaudtam. Egy óra múlva felkeltem és eszembe jutott, hogy Josh megígérte, hogy nem sokára otthon lesz.
Gyorsan átöltöztem, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd elindultam Joshékhoz aki egy emelettel feljebb lakott, mint én. Közben végig gondolkodtam. Josh két hét és betölti a tizenkilencet és még mindig nem találtam neki semmi ajándékot. Hiába ő is pasi. Mit vehetnék neki? Ötletem sem volt...
A fejembe betolakodtak egy olyan dalnak a sorai amit néhány napja hallottam először... Volt néhány szó amit magamban egy kicsit átalakítottam és úgy dúdolgattam:
"I want you Josh"
"I need you here with mine."
"Every single thing you do"
"Every time I look at you"
"I become I slave for you"
"You drive me crazy..." - és így tovább. Felértem a lépcsőn. Kopogni akarok. Észre veszem, hogy Josh ajtaja nyitva áll. Mi ez? Bemegyek. Egyenesen Josh szobájába. Benyitok...
"JOSH!!!!" - üvöltöm és bevágom az ajtót. Dühösen rohanok lefelé a lépcsőn, A hátam mögött hallaom Josh bocsánatkérő szavait, mega megmagyarázom kezdetű szövegét...
De nem érdekel...
Megcsalt...

Második fejezet - Londonban...

Szörnyű ez az egész. Szerettem Josht. Azaz még mindig. De hogy tehette ezt velem? Mit rontottam el? És hol? Mindig figyeltünk egymásra. Sohasem bántottuk a másikat. Ha kellett akkor békén is hagytuk egymást... Ez volt a baj? Nem, nem hinném. Valami, valami más... Csak még én sem tudom, hogy mi. Josh miért csináltad? Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Nem nem szabad sírni. Főleg egy, egy...ilyen alakért. "Josh! I hate you, but I love you... I'm sorry...but this is me.." Suttogtam, miközben halkan szipogtam.
Még mindig itt vagyok ebben a parkban. Haza kellene már mennem, mert kezd besötétedni. Elindulnék de a lábam nem enged. Itt maradok egyedül, majd csak lesz valami. Nem érdekel már senki és semmi...Csak én vagyok itt. Egyedül...

Világos van, de az előbb sötét volt. Egy kicsi szobában vagyok, egy idegen ágyban. A falon a Sum 41 és Michael Jackson poszterek tucatjai díszelegnek. Pár lépésre egy íróasztal, mellette pedig egy gitár fekszik.
Sikerült rájönnöm ,hogy reggel van. De ez nem az én szobám. Hogy kerülök ide? Mi a fenét csináltam tegnap? Még mindig ugyanabban a ruhában vagyok. Tiszta kóc a hajam....
Kikászólodok az ágyból ,de még mindig nem t'om kinek a szobájában vagyok. Kezd egyre jobban elhatalmasodni rajtam a félelem. Pedig valószínű semmi okom rá. Egyszercsak kinyílik a szoba ajtaja és belép rajta egy idegen srác.
"Jó reggelt!" - mondta teljes nyugalommal.
"Te ki vagy?" -kérdeztem félénken a sráctól és közben próbáltam minnél távolabb húzódni tőle.
"James Bourne." - felelte.
"De hogy kerülök ide? És hol vagyok? És azt sem tom ,hogy ki vagy!" - mondtam ennek a James nevű srácnak. Aki közelebb jött, de én hátrébb húzódtam.
"Ne félj!" -szólt kedvesen. Belül éreztem, hogy nem kell tőle tartanom.
"Ülj le! Biztosan éhes vagy... Tessék ezt edd meg, és jobban leszel." - azzal leült és mosolyogva átnyújtott nekem tányér sütit. Most vettem csak észre, hogy milyen helyes, de nem mozdultam.
"Hidd el bízhatsz bennem! Ülj le kérlek! Úgy neked is könnyebb." - mondta mosolyogva , miután látta, hogy nem mozdulok.
"Rendben,de...de akkor is, hogy bízzak benned? Azt sem tudom, hogy ki vagy... És egyeltalán hol vagyok?" -kérdeztem, és leültem távol Jamestől.
"Ez az én szobám és Londonban vagy..." - mondta James és egészen közel ült hozzám. Nem húzódtam el, helyette neki álltam majszolni a tál sütit. Nagyon finom volt. És mi tagadás tényleg nagyon éhes voltam...
"Kezdjem az elejétől?" -kérdezte James még mindig azzal a tündéri vigyorral.
"Aham ha lehetne..." -mondtam két süti között. Mostmár nem is féltem. Tudtam, hogy jó helyen vagyok.
"Szóval az úgy volt. Tegnap Doverben jártam ajándékot keresni az öcsémnek. Már este volt amikor indultam vissza a kocsimhoz. Átvágtam a parkon. Láttam, hogy egy padnál két srác késsel a kezében beszélget. Kiváncsi voltam, hogy mit akartak, ezért elbújtam egy fa mögé. Akkor vettem észre, hogy a padon is fekszik valaki. Jobban szemügyre vettem és akkor láttam, hogy egy lány az."
"Az voltam én." -mondtam.
"Aham" -felete James és tovább mesélt. " Egy ideig hallgattam ,mikor leesett végre, hogy mit is akarnak..." - Itt vett egy nagy levegőt majd folytatta. "Megakartak ölni. Csak úgy heccből."
"Na ne.."
"Na de" -mondta James. "Odamentem és hátúlról leütöttem az egyiket. A másik bedühödött és nekem jött. Egy- pár percig ütöttük egymást és ordítottunk, de nem sikrült levernem. Te nem ébredtél fel. A pasast végül is sikerült leszednem magamról és ő is lekerült földre. Odarohantam hozzád, de szerencsére nem volt semmi bajod. Felkaptalak és elhoztalak ide Londonba. Nem akartalak ott hagyni. Fel sem ébredtél, megsem mozdultál. Azt sem tudtam, hogy élsz-e még. De szerencsére egyben vagy. Ugye ezért nem haragszol?" -kérdezte és a vigyor eltűnt az arcáról...
"Dehogy. Most már örülök, hogy mindent tudok. És tényleg nagyon köszönöm!"
"Nem tesz semmit" - felelte. Annyira édes volt. "De kérdezhetek valamit?"
"Persze. Mondd csak!"
"Szóval, te ,hogy kerültél oda?" - kérdezte ismét komolyan James.
"Az egy hosszú történet, de elmondhatom ,ha akarod." -feletem, mire James hevesen bólogatott, és én neki láttam és csak mondtam, mondtam...

Harmadik fejezet - "Maradj még...!" "Szóval ez történt." - mondtam a monológom végén Jamesnek. Miközben beszéltem éreztem, hogy könny szökik a szemembe. Egy csepp végig gördült az arcomon, de többet nem engedtem. Soha többet. Nem ér ennyit Josh. James csak ült. Nem szólt egy szót sem. Még mindig a könnyeimet nyeltem. Nem nézett rám. Majd egy pár-perc némaság után megszólalt. "Ezt nem hiszem el. Hogy tehette ezt veled?" - itt rám nézett, de én elkaptam a tekintetem. Nagyon szégyeltem magam. "Nem tudom." - feleltem. "Ez volt az első eset?" "Aham..." -feleltem. Egy újabb könnycsepp gördült végig az arcomon. James közelebb hajolt és elkapta. "Ne sírj! Nem érdemes egy ilyen alak miatt." - mondta. "Tudom, de akkor is annyira rossz." - mondtam alig hallhatóan. James szorosan mellém ült, és megölelt. "Elhiszem, de én itt leszek neked és ha bármi baj van segítek." -mondta. A vállára hajtottam a fejem. "Köszönöm." - feleltem és viszonoztam az ölelést. Egy kis ideig úgy maradtam, majd elengedtem. "Jamie!" "Igen?" "Nem tudom, hogy van ez az egész de mégcsak egy órája ismerlek, azaz ha úgy vesszük akkor, már egy napja, de úgy érzem, hogy bízhatok benned." - mondtam és ránéztem. "Ezzel én is így vagyok!" - felelte vigyorogva. Hálásan visszamosolyogtam amikor megcsörrent a telefonom. "Bocsáss meg!" - mondtam Jamesnek. "Semmi baj!" -felelte. Olyan szépen tudott mosolyogni. Felvettem a telefont.Anyu volt az. "Szia kicsim! Minden rendben? Hol vagy? Mit csinálsz? Jól vagy? Miért nem jöttél haza? Egyeltalán mi van veled? Rengetegszer kerestelek, de ki voltál kapcsolva!" "Szia anyu! Nyugi minden rendben. Egy barátomnál vagyok Londonba." "Londonban, de miért? Miért nem szóltál?" "Szóltam volna csak lemerültem. Ezért nem tudtál elérni!" "De mit csinálsz? Egyeltalán mikor jössz haza? "Várost nézünk és beszélgetünk, mert már nagyon régen nem találkoztunk. Még ma otthon leszek!" -feleltem. "Akkor megnyugodtam. Keresett Josh. Azt mondta, hogy mindenképp beszélnie kell veled!" "Ja, tudom. Majd beszélek vele." "Rendben kicsim. Vigyázz magadra! Szia és puszi." "Neked is." - és letettem a telefont. "Már mész is?" - kérdezte megrökönyödve James. "Ja, ö... igen." "Ne maradj még! Még nem is láttad a várost!" "De én nem akarok a..." - kezdtem, de közbe vágott. "Nem leszel a terhemre. Maradj még kérlek! Annyira szeretnélek megismerni." - mondta James. "Rendben, de biztos, hogy nem gond?" "Dehogy! Nagyon örülnék! Bejárhatnánk a fél várost, beülhetnénk egy csomó moziba!" "Oké meggyőztél!" "Akkor maradsz?" "Naná!" - feletem. És megöleletem Jamest. Éreztem, hogy az elkövetkezendő pár nap nagyon jól fog telni...

Negyedik fejezet

Pár-napig Jamievel jártuk a várost. Nagyon tetszett. Rengeteget nevettünk. Josh is egyre kevesebbet jutott az eszembe. Minden szuper volt. Mikor egy csendes parkban sétáltunk, James felhozott egy ötletet.
"Figyu, nem lenne kedved eljönni egyet bulizni velem meg a haverjaimmal?"
"Persze! Már nagyon régen voltam! Asszem Joshsal mentünk legutóbb..."- itt elhallgattam. "Ö...bocs nem kellet volna róla beszélnem."
"Semmi baj." - felelte komolyan James. "Ha bármit elakarsz mondani, akkor itt vagyok." - mosolygott, olyan édes volt. Egy pillanatra el is feljtettem Josht.
"Köszönöm. De már nem érdekel. Csináljon amit akar!" - feleltem.
"Tényleg, nem is keresett egyszer sem?"
"Rengetegszer, de mindig letettem. Nem vagyok kiváncsi semmire ami vele kapcsolatos. Vagyok olyan h*lye, hogy elhiszem amit mond."
"Nem is vagy az..." - mondta James.
"Jó, jó. De annyira rossz. Még mindig. Itt van ez a kis csomó. Szerencsére egyre kisebb. Amit neked köszönhetek!" - mosolyogtam.
"Ugyan, nem tesz semmit." - felelte. Gyorsan témát váltottam.
"Ö...mikor is lesz ez a buli?"
"Konkrétan ma délután, de ha neked ez nem jó..."
"De jó. Úgy sincs semmi dolgom...szóval megyek!"
"Akkor jó." - felelte James.

Otthon vagyok, bennt a fürdőben. Készülődöm a bulira. Megmosom a hajam. Felveszek egy fekete újjatlan felsőt, kék trapéz nacival. Gyorsan kihúzom a szemem, szórok a hajamra egy kis csillámport és már készen is vagyok. Mikor kilépek a fürdőből James egy pár lépésre előttem áll.
"Whoa! De jól nézel ki!"
"Hehe, köszi." - mondom vigyorogva.
"Készen vagy?"
"Persze."
"Akkor gyerünk." - mondta Jamie és odaadta kabátomat. Elindultunk...

Egy barátságos klubba mentünk. Már messziről lehetett hallani a zenét, ami nagyon tetszett. Miután beléptünk James elkezdett húzni egy asztal felé ahol négyen ültek. Két srác és két csaj.
"Hi!" - mondta James.
"Sziasztok!" - felelték a többiek.
"Elhoztam egy nagyon jó barátomat Ant." - mondta Jamie. Köszöntem nekik, ők is. Majd bemutatkoztak. A két srácot Chaznek és Mattnek hívták. Matt barátnője Mel, Chazé Lizzie. Leültünk és elkezdtünk mindenféléről dumcsizni. Sokat táncoltunk, nevettünk. Mindenki nagyon jó fej volt. Lizzie egy percre félre hívott.
"Gyere mondani akarok valamit!"
"Oksa." -feleltem és egy kicsit odébb mentünk.
"Te! tudtad, hogy nagyon bejössz Jamesnek?"
"Ö..." - fakadt ki belőlem. Na erre nem számítottam. "Honnan veszed?"
"Ezt még a vak is látja! Csak felakartalak homályosítani...Szorítok nektek!"
"Köszi, Lizzie. De most mentem szét a pasimmal szóval..."
"Szóval szabad vagy és James is!" - mondta vigyorogva és visszament táncolni...

Ötödik fejezet

Josh már egyre kevesebbet jár a fejemben. Viszont itt van Jamie. Aki tényleg nagyon jól néz ki.
Itt ülök a pultnál és gondolkodom. Dübörög a zene. Nézem a srácokat ahogy táncolnak. Olyan murisak. Nevetnek, én csak mosolygok. Chaz felkapja Lizziet a nyakába és kiabálva táncolnak. Lizzie nevet és valamit mond Charlienak. Nem hiszem, hogy hallja. A szám végén leengedi és négyen folytatják. Jamie jön felém.
"Mi a baj?" - kérdezi.
"Semmi." - mondom, de nem akarja elhinni.
"Josh ugye?"
"Aham, de hagyjuk." - és hörpintek egy kortyot a kólámból amit az előbb kértem.
"Na gyere. Nehogy már nélküled kelljen bulizni."
"Most nincs kedvem. De menj csak."
"An! Gyere már azért jöttünk, hogy bulizzunk és elfeljtsük a dolgokat." - mosolygott. Rájöttem, hogy igaza van. Tényleg nem érdemes az orrommal súrolni a padlót. Jamie nyújtja a kezét. Megfogom és elindulunk a többiek felé.
"Na végre de jó, hogy itt vagy!" - mondja Lizzie.
"Szerintem is." És elkezdem énekelni a dübörgő számot. A többiek is ezt teszik. Annyira jó. Nagyon régen buliztam már. A hely is tetszik, új emberek, szuper zene. A hangulat is az egekben jár.
Matt elment, majd egy pár üveg Smashel a kezében jön vissza.
"Na, hoztam egy kis piát. Ez a kedvencem remélem nektek is bejön."
"Naná!" - mondta Mel és elkapta az egyik üveget.

Sokáig buliztunk. Hajnalban értünk haza Jamievel és a többiekkel. Lizziék nálunk aludtak...

Reggel van. Álmos vagyok. Kimegyek a fürdőbe és felöltözöm. Majd elindulok a nappaliba ahol már mindenki ébren van.
"Jó reggelt! Csak én aludtam ilyen sokáig?" - kérdeztem vigyorogva.
"Jaja. Asszittük, hogy ma már fel sem kelsz." - mondta James.
"Na jó, azért annyira nem vagyok álmos."
"Akko' jó."- felelte kórusban Matt és Chaz. Odamentem és leültem Lizzie mellé a kanapéra.
"Kér valaki egy teát?" - kérdezte Lizzie.
"Mióta vagy te ilyen szorgos?" - kérdezte Chaz.
"Hogy te milyen vagy!" - nevetett Lizzie és játékosan Chaz felé suhintott. Teát persze mindenki kért.
"An! Légyszi gyere segíteni nekem" - mondta Lizzie és behurcolt a konyhába.
"Szóval. Hogy haladsz Jamievel?" - kérdezte. Egy kicsit ledöbbentem.
"Nem is akarok tőle semmit." - feleltem, nagy komolyan. Lizzie rám nézett és látta rajtam, hogy füllentek. Elkapott a nevetés és megmondtam az igazat.
"Na jó tényleg tetszik. De nem tudom, hogy lesz-e belőle valami komoly."
"Én tudom." - mondta és mosolygott. "Figyelj én ismerem Jamest nagyon régóta. Mindig látszik rajta, ha bejön neki egy csaj. Este is egy csomószor téged nézett. Szóval én drukkolok nektek."
"Köszi." - erre már nem tudtam mit felelni. Megcsináltuk a teákat és bevittük a srácokhoz...

Hatodik fejezet - Josh nincs többé...



Egész nap a városban lógtunk a srácokkal. Lizzievel és Melanievel pedig egy csomót fényképeztünk. Megmutattak mindent. Parkokat, boltokat aminek Jamiék nem nagyon örültek mikor bementünk. Híres épületeket. Egyszóval mindent.
Az egyik butikban megláttam egy klassz felsőt. Nagyon tetszett.
"Te ez tök jó!"- mondtam Lizzienek. Levettem a felsőt a fogasról és vigyorogva felmutattam.
"Na vedd már fel! Akkor legalább látnánk, hogy áll rajtad!" - szólt ki Matt egy kupac ruha alól amit az előbb nyomott a kezébe Mel.
"James tutira örülne!" - nevetett Chaz. Jamie hevesen bólogatott.
Bementem a próbafülkébe. Felhúztam a felsőt. Lizzie még mielőtt kijöttem volna a kezembe nyomott egy fekete farmert is.
"Ezt is vedd fel! Jól menne a felsődhöz!"- szólt.
"Köszi." - és felvettem. Kijöttem.
"Na milyen vagyok?" - kérdeztem.
"Szuper!" - szólt James.
"Én mondam, hogy leesik az álla." - nevetett Chaz. Fogadni mertem volna, hogy Lizzien is átsuhant egy mosoly.
"Asszem megveszem." - mondtam és odamenetem a pénztároshoz. Kifizettem, majd egy köszönés után odébb álltunk. A cucc rajtam maradt. Tényleg jól nézett ki. Az előző ruháimat nem szeretettem annyira. Talán azért,mert soha nem tudtam magamnak normálisat venni.
"Héka! Nem megyünk el moziba?" - szólt hirtelen Matt.
"Nem is rossz ötlet!" - helyeselt Chaz és James.
"Csajok? Vélemény?"
"Benne vagyunk. Mit játszanak?"- kérdeztem.
"Valami új filmet. Állítólag nagyon jó. Egy haverom mondta." - szólt James.

Este mentünk. Egy vígjátékot néztünk meg telis-tele poénokkal. Nagyon jó volt a mai nap. Még soha nem éreztem magam ilyen jól. Olyan jó fej mindenki. Lizzie egy haláli csaj. Mel is. Bár vele nem nagyon beszélgetek. A srácok egész nap szórakoztak, mi csak nevettünk. Matt mindig csinált valami h.lyeséget. Egyszer még direkt hasra is esett. Chaz mindig beszólt valamit. Amin mindenki nevetett. James pedig olyan helyes. Azthiszem már nem is érdekel Josh. Csináljon amit akar...
Éjfél körül értünk haza. Lizzék is eljöttek hozzánk még egy pár percre.
"Ez nagyon nagy film volt!" - szólt nevetve Matt.
"Igaza volt Tomnak." - mondta James.
"Ő kicsoda?" - kérdeztem.
"Tudod ő az aki mondta, hogy milyen jó film."
"Ja aham." - feletem.
"Na mi megyünk is." - szólt Chaz.
"Oksa." - mindenkinek nyomtam egy puszit. Majd kikisértük őket Jamesszel. Lizzie még súgott egy "Hajrá" -t. Majd becsuktam az ajtót.
"Ö...Tényleg jó volt ez a film" - mondtam és indultam volna fürdeni.
"Szerintem is." - felelte James. Közelebb jött és megcsókolt...

VÉGE