|
Busted and Trouble
cutegirl 2004.08.26. 10:50
 Itt a legújabb sztorim. Remélem tetszeni fog... :P
Barátnőim: Nitty és Esmi
Első fejezet - Nitty Perky és Esmi Fortune
"Nitty Perky, Esmi Fortune és Anna Simpson kérem fáradjon a kis klubba" - szólt egy magas férfi. Bementünk a klubba. Egy órája vagyok túl életem legnagyobb koncertjén. Írtó jó volt. Ahogy a srácok pörögtek és ugrálak. Nagyon tetszett. Tisztára be vagyok zsongva. Sajna egyedül kellett elmennem, mert egy ismerősöm sem szereti a Bustedet. Egy újságban láttam a hírdetést, hogyha helyesen válaszolok egy pár kérdésre akkor nyerhetek egy backstage jegyet a Busted londoni koncertjére. Válaszoltam rájuk és most itt vagyok. Két csajjal akik szintén olyan idegesek, mint én. Beérünk a klubba. A férfi magunkra hagy minket.
"Bocs egy kicsit késni fognak a srácok, de egy negyed órán belűl itt vannak." - mondja és elmegy. Leülünk. Egy kicsi terem. Középen egy hosszú asztallal. Feszült csend van. Amit én török meg.
"Öhm... Anna Simpson vagyok" - mondom mire az egyik lány rám mosolyog és a kezét nyújta.
"Nitty Perky" - mondja mire a másik lány is ezt teszi.
"Esmi Fortune"- szól mosolyogva. Nittynek hosszú barna haja van és kék szeme. Esminek pedig fekete rövid haja és barna szeme van. Nittyn egy kék hosszú ujjú felső van egy elegáns szintén kék nadrággal. Esmin pedig egy zöld szintén hosszú ujjú felső egy farmer nadrággal. Kicsit szakadtnak tűnök mellettük. Rajtam egy ujjatlan fehér fölső van egy fekete nadrággal ami tele van aggatva kitűzőkkel, sok zseb van rajta, nah meg egy lánc és persze a kedvenc converse csukámat hordom. Nem vagyok valami nőies, egy kicsit kilógok a sorból.
"Ti ismeritek egymást?" - kérdezem tőlük.
"Nem. Most láttuk egymást először" - feleli Esmi. "Neked ki a kedvenced?"
"Chaz" -felelem vigyorogva.
"Nekem Jamie" - feleli Nitty.
"Nekem pedig Matt" - teszi hozzá Esmi. Jól elbeszélgetünk. Kifaggatjuk egymást minden Busteddel kapcsolatos dologban. Majd elterelődik a zenére a szó.
"Hát a zene nos" - mondja Nitty - "Imádom a rock és a pop közti átmenetet. Konkrét zenei stílusom nincs. Szeretem a McFlyt, a Bluet, The Rasmust, de még a Nirvánát is meghallgatom. Hogy őszinte legyek mindenevő vagyok" - feleli mosolyogva.
"Én a metal és a hardrock zenéket kedvelem, de a Busted valahogy kivételt képez. Eleinte utáltam őket, de most már változott" - teszi hozzá Esmi.
"Én csatlakozom Nittyhez. Én is igazából mindenevő vagyok és a nagykedvencem a Nickelback. Kár, hogy Chaz utálja" - mondom.
"Hát igen" - feleli Nitty. "Pedig nagyon jók."
"Tényleg Camilla és Chaz még együtt vannak?" - kérdezem.
"Azt olvastam egy eléggé hiteles lapban, hogy igen ők még együtt vannak, de Jamie szakított Karával és Matt is Hollyval." - mondja Esmi.
"Hogyhogy?"
"Mert Jamie és Kara állandóan veszekedtek, Holly pedig megcsalta Mattet."
"Ezt én nem is olvastam. Matt szegény totál ki lehetett bukva, nah meg Jamie is. Akkor Chaz és Cam együtt vannak?" - kérdezem szomorúan.
"Igen sajna." - feleli Nitty- "De ne legyél ilyen letört" - mosolyog és megölel ahogy Esmi is. Nagyon jól esik. Csak mosolygok.
"Oks nem leszek" - felelem vigyorogva. Úgy érzem, hogy már is nagyon jóba lettem velük pedig csak néhány perce ismerem őket. Írtó jó fej csajok. Nem tom én teljesen h.ülye vagyok. Nem vagyok szerelmes Chazbe. Csak nagyon tetszik. Persze átfutott az agyamon egy gondolat, hogy talán lehet esélyem nála, de teljesen reménytelen egy szitu. Camilla sokkal szebb, mint én és vele Charlie már négy éve együtt van, rólam meg azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Ebben a pillanatban nyílik ki az ajtó. Három srác áll velünk szembe. James Bourne, Mattie Jay és Charlie Simpson...
Második fejezet - A találkozás
Nitty felpattan és magával húz minket is. Egy szégyellős vigyort eresztek a srácok felé. Izgulok, mint egy kis ovis. A szívem a torkomban dobog. Jamie köszön először.
"Sziasztok! Jamie Bourne vagyok..." - mondja és ad egy puszit Nittynek, Esminek majd nekem. Matt és Charlie is így tesznek.
"Örülök, hogy megismerhettelek An!" - vigyorog rám Chaz a puszi után. Végig fut rajtam a hideg és csak mosolygok. Istenem milyen cukee. "Jajj bocsi, nem baj ha An-nek szólítalak Anna helyett? Az sokkal jobban tetszik"
"Dehogy. Otthon is mindenki így hív" - mondom.
"Akkor jó" - nevet és leül. Bejön egy fotós és fényképezni kezd.
"Ed, most ne jó?" - mondja Charlie. "Jah, ő a bátyám Ed és imád fényképezni utánna meg anyámnak mutogatni azokat a képeket amiken a legbénábban nézek ki" - fakad ki. Mindenki nevet. A feszültség egy kicsit oldódik, Ed kimegy. Charlien egy koptatott farmer és egy szürke ing van fehér nyakkendővel. Jamien szokásához híven egy halászgatya, nah meg egy Blink 182-es póló. Matten egy fekete póló van fekete gatyóval. Nevetgélünk és beszélgetünk. Kifaggatjuk a srácokat a rajongókról, a szokásaikról, nah meg azokról a hírekről amiket az újságokban olvastunk. De azért annyira tekintettel vagyunk rájuk, hogy nem kérdezzük őket a barátnőikkel kapcsolatban. Az eléggé nagy pofátlanság lenne. Hálasak is amiért nem nyaggatjuk őket. Nagyon rendesek és teljesen normálisak velünk. Nem szállt a fejükbe a siker, ami nagyon nagy szó egy együttesnél. Kiderül, hogy Nittynek és Esminek is ez a legelső Busted koncertje. Legalább két órán keresztül csak beszélünk. Nem hittem volna, hogy azok akik eddig elérhetetlenek voltak számomra azok is egyszerű emberek. Nem akartam, hogy ennek az egésznek vége legyen. Olyan jó fejek. A csajok és a srácok is. Jamie folyamatosan vigyorog, Matt pedig poénkodik. Chaz meg... Hát igen... Aranyos. Nagyon aranyos. Kopognak az ajtón. Fletch az a menedzserük.
"Bocsi csajok, de mennünk kell. Holnap Ipswichben lépnek fel a srácok..."
"Ipswich?" - kérdezem.
"Aham" - feleli Jamie.
"Ott lakom"- mondom vigyorogva. Chaz felkapja a fejét. A többiek nevetnek. Elindulunk, és mi is egy darabig a fiúkkal megyünk. Charlie hátra marad velem.
"Figyu, kérdezhetek valamit?" - szól Chaz és közben a cipőjét bámulja.
"Persze. Mondd csak" - felelem.
"Szóval nagy bunkóság lenne ha elkérném a számod?" - kérdezi. Nem hiszek a fülemnek.
"Hogy mi?"
"Persze, tudtam, hogy nem kéne megkérdeznem, nah mindegy. Ne haragudj, felejtsd el." - mondja és lesüti a szemét. Olyan édes. De nem értem, hogy mit akar.
"Jajj nem nincsen semmi baj, csak... szal olyan furcsa volt, mert... szóval mert... érted. Te egy híres ember vagy én meg..." - dadogom.
"Egy gyönyörű lány" - mondja. "Szeretnék még veled találkozni, mert szimpatikus vagy nekem." Mosolygok. Chaz előveszi a telefonját a farzsebéből. Lediktálom a számomat. Kiérünk a sportcsarnok elé. A fiúkért egy limuzin jön ami elviszi őket a közeli hotelba.
"Örülök, hogy megismerhettünk titeket" - szól Matt és ad egy puszit és ölelést Esminek, majd ugyanígy tesz Nittyvel és velem is. Majd Jamie következik és végül Charlie. Aki mosolyog. Megölel és ad két puszit.
"Majd kereslek!" - súgja, azzal beszáll a limoba, ami elhajt a hoteljük felé. Integetünk. Egymásra nézünk a csajokkal.
"Ez fantasztikus volt!" - kiabálja Esmi.
"Az, csak kár, hogy soha többet nem találkozhatok velük" - mondja szomorúan Nitty.
"Baba! Ne legyél szomorú!" - mondom neki és átölelem. Hárman egymás nyakába borulunk és csak sírunk és sírunk. Odamegyünk egy padhoz és beszélgetünk. Mindegyikőnknek folynak a könnyei. ez életünk eddigi legboldogabb napja. Mégis a legszomorúbb...
"Tudom, hogy bután hangzik, de azt hiszem nagyon tetszik Jamie..." - mondja Nitty.
"Nem vagy egyedül. Én Matt-tel érzek hasonlóképpen" - teszi hozzá Esmi.
"Én pedig Charlieval"- mondom.
"De tudjátok, így, hogy láttam sokkal jobban a szívemhez nőtt meg minden és ahogy mosolyog az leírhatatlan..."
"De már sohatöbbet nem fogjuk őket látni" - pityereg Esmi. Nem tudom, hogy elmondjam-e nekik azt amit Charlie kérdezett tőlem. Sírunk még egy darabig, de nem bírom ki.
"Nem olyan reménytelen ám."
"Mi?" - kapja fel a fejét Esmi.
"Az, hogy talizzunk velük..."
"Miért? Mondtak neked valamit?"
"Nem, csak kérdeztek. Azaz csak Charlie" - vigyorgok.
"Nah, mondjad nagyon kiváncsiak vagyunk ám!" - mondja Nitty és meg mertem volna esküdni, hogyv egy halvány mosoly futott át az arcán.
"Szal, Chazzy elkérte a számom..."
Harmadik fejezet - Most higgyem is el?
"Ezt most komolyan mondod?" - kérdezi Esmi.
"Halál komolyan" - felelem és egy szégyellős vigyort eresztek meg.
"Jó vicc!" - mondja Nitty. Csalódottnak látszik. Nem hisz nekem. Esmire nézek, aki Nittyhez hasonlóan a fejét rázza.
"De komolyan, és megígérte, hogy még keres" - folytatom, de nem hiszik el.
"Hidd el én is szoktam álmodozni Jamievel, de azért nem ennyire durva a helyzet" - feleli Nitty.
"Jajj An! Tudjuk, hogy felakarsz minket vidítani, de ez így nem fog menni. Figyelj ez csak egy álom. szép volt, jó volt, de ennyi. Érted? Ennyi" - teszi hozzá Es. A fejemet rázom.
"Szal nem hisztek nekem?" Nitty felemeli a fejét.
"Ne haragudj, de nem. Ez az egész túl abszurd."
"De én nem szoktam hazudni!" - felugrok a padról.
"Az lehet, de most akkor sem mondasz igazat. Azt hittem, hogy te egy más csaj vagy, mint a többi. Azt hittem, hogy te nem hazudozol, de tévedtem. Sajnálom..." - feleli Nitty és lesüti a szemét.
"De én nem vagyok olyan. Értesetek meg már végre. Igazat mondok. De lükék vagytok!" - mondom és megfogom Esmi kezét aki elrántja. Ez nagyon rosszul esik.
"Rendben. Nem muszáj hinni nekem" - felelem dühösen. Jó oké. Tudom, hogy nem túl hiteles, hogy Charlie elkérte számom, de akkor is. Attól még nem kéne ilyeneket mondani...
"És neked meg van az ő száma?" - kérdezi Esmi.
"Nincs"
"Ja hát persze. Ő elkéri a számod, de te nem kapod meg az övét?! Ez kész röhej!" - fakad ki Esmi.
"Tudod, az emberek általában telefonszámot cserélnek, nem pedig adnak!" - folytatja Nitty.
"De Chaz biztosan arra gondolt, hogy elkotyognám valakinek, amit ő nem akar..."
"Ja persze. Most higgyem is el?" - kérdezi. Dühös vagyok nagyon dühös. Meg csalódott is. Miért nem lehet hinni nekem? Úgy nézek én ki, mint egy gyogyós fanatikus aki azért hazudozik, mert jól esik neki? Nah meg másokat is hitegetni akar? Hát nem. Betellik a pohár. Felkapom a pulcsimat.
"Jól van. ahogy gondoljátok. Én elmentem!" - válaszolom dühösen és elindulok a legközelebbi buszpályaudvarra. Nitty utánnam kiált.
"An, nem gondoltuk komolyan ne menj már el!"- kiabálja. Visszafordulok és bemutatom a középső ujjam. Rohanok. Mérges vagyok. Bíztam benne, hogy ez a két csaj nagyon rendes és nem ilyen... Arrgh... Nem is tudom, hogy milyen. Nem tudok hazudni. Sohasem tudtam, és akkor ők most ezzel jönnek nekem? Nem normálisak!. Persze ilyen esetben és sem hinnék saját magamnak. De Charlie. Nagyon h.ülye vok... Sietek. A zsebemből előbányászom a pénztárcám. Kiveszek egy kis pénzt. Beérek a pályaudvarra, pont akkor mikor befut a buszom. Felszállok. Kifizetem a jegyem. Tele van emberekkel. Bass.zus! Ez az ami utálok! Mondjuk ilyenkor az egész világra haragszom és semmi sem tetszik. Csörög a telefonom. Gyorsan előkapom. Reménykedek, de csak addig míg meg nem látom a kijelzőt. Esmi az. Kinyomom és a telefonom is kikapcsolom. Nem akarok vele beszélni. Egyeltalán minek kértem el a számát, míg vártunk a fiúkra? Mert azt akartam, hogy jóban legyünk. Hittem, hogy találok két édes csajt akik tudják kezelni a mániámat (azaz a Bustedet) és, hogy nagyon jóban leszek velük, de tévedtem. Mint mindig. Charlie nagyon édes volt. Ahogy nézett meg mosolygot... De sohasem fog felhívni... Tudom és érzem. Nah meg miért is keresne? Ott van neki Camilla. Négy éve együtt élnek és boldogok. Mérhetetlenül boldogok. Szeretik egymást és minden percüket együtt töltik. Akkor meg mit akar Charlie? Nem értem. Összevagyok egy kicsit zavarodva. Eltelik egy óra. Hazaérek. Előkaparom a kulcsom. Kinyitom az ajtót. Hajnal van. Mindenki alszik. Felmegyek az emeletre, a szobámba. Visszakapcsolom a telefonom. De semmi. Nem írt üzit. Nem is hívott. És nem is fog... Levágódok az ágyra. Csalódott vagyok. Beleboxolok a párnámba. Elerednek a könnyeim és álomba merülök...
Negyedik fejezet - Suliba menni...
Reggel van. Egész éjszaka forgolódtam, azaz csak hajnalban, mert akkor értem haza. Keveset aludtam és azt sem valami kellemesen. Járt az agyam. A tegnapi nap olyan volt, mint egy álom. Azaz egy rémálom. Vagy nem is tudom, hogy mi. Jó volt az egész koncert, de mégis... Nem tudom... Nem tűnik valóságosnak. Szomorú vagyok és csalódott. Bekapcsolom a hifim. Busted. Léptetek át a következő cédére. Az is az. Nem cserélem ki. A Without yout hallgatom. Gyönyörű. Elerednek a könnyeim. Eszembe jut az a valaki akire most végképp nem akarok gondolni... Megnézem a telefonom. Négy elmulasztott hívás. Nittytől és Esmitől. Még sem álmodtam. Tényleg megtörtént. Ez így csak rosszabb. Nem érdekelnek. Mi a fenét akarnak a tegnap után tőlem? Végig néztem az egész telefon listát, de nem volt ismeretlen szám. Chaz nem keresett. Gondoltam. A ruhás szekrényemhez állok. Megkeresem a legrondább cuccomat. Egy kantáros farmer gatya. A szára csk térdig ér. Leszaggattam. Fehér pólót veszek alá. A tükör előtt megállapítom, hogy úgy nézek kint, mint akin átment az úthenger. A hajamat sem fésülöm ki. A tegnapi sminkem el van kenődve. Gyorsan leszedem. Ez az egyetlen amire igényes vagyok most. Utálom az embereket. Nem fogok nekik még kiöltözni. Akinek nem tetszik az ne nézzen rám. Nem szoktam ilyen igénytelen lenni, de most az vagyok. Leszaladok a lépcsőn.
"Jó reggelt kicsim! Mikor jöttél haza?" - kérdezi anyu a konyhában.
"Hajnalban"
"És tetszett a koncert?"
"Aha."
"Valami gond van?" - kérdezi miközben egy szendvicset készít a tesómnak.
"Dehogy. Csak fáradt vagyok. De a koncert nagyon jó volt!" - vigyorgok, de nem őszintén. Csak muszáj tettetnem. Nincs kedvem most magyarázkodni.
"Akkor jó!" - mosolyog anyu. Végig néz rajtam és elkomorodik.
"Ugye nem ebben akarsz menni suliba?"
"De."
"Na nem. Vegyél fel valami rendes ruhát!" - mondja.
"De jó ez! Különben sem akarok senkinek sem tetszeni benne. Úgysem jövök be senkinek..." - felelem dühösen. Már nem tudom megjátszani magam. Anyu egyből észreveszi, hogy mégsincsen minden rendben.
"Miért vagy ideges? Történt valami?" - kérdezi. Anyu nagyon rendes. Nem az a hárpia fajta. Megtudom vele beszélni a dolgaimat, de most nem akarom. Erről nem akarok beszélni.
"Ne haragudj. Most nem mondom el. De majd egyszer... egyszer talán" - felelem és lesütöm a szemem. Megérti és nem nyaggat. Odabújok hozzá. Megölel és ad egy puszit az arcomra.
"Rendben kicsim. Ahogy gondolod, de ne csinálj semmi hü.lyeséget, ígérd meg!"
"Nem fogok"
"Jah és öltözz föl rendesen..."
"De..."
"Légyszíves!" - emeli fel egy kicsit a hangját. Beleegyezek. Igaza van. Mégsem nézhetek úgy ki, mint aki most szabadult, még ha olyan kedvem is van. Meg akkor csak még többen kérdezősködnének. Visszamegyek az emeletre. Felkapok egy fekete halásznadrágot és egy piros ujjatlant. A szememet is kifestem, de csak egy kis spirált viszek fel. Hátamra veszem a suli táskámat. Lemegyek. Adok egy puszit anyunak és eltépek a suli felé...
Ötödik fejezet - "nyomisimpson"
Kilépek a házból. A suli csak tíz perc sétára van. A hajamat fújja a szél. Kellemes idő van. Az égen nincsenek felhők. Süt a nap, de igen csak gyér... Vagy csak én látom így? Néhány kanyar, útkereszteződés és beérek a suliba. Az osztályunk az emeleten van. A fenébe. Még odáig fel kell mászni. A lépcsőn belebotlok pár srácba. Nem mennek félre így az egyiknek véletlenül rálépek a lábára.
"Bocsi..."
"Semmi baj cica!" - mondja az egyik és megfogja a fenekem. Nekem sem kell több. Odafordulok és egy hatalmas pofont lekeverek neki. Felhúzza az agyam. Utálom ha valaki cicának szólít. Az olyan, mintha egy lo.tyó lennék.
"Ostoba r.ibanc!" - válaszol és mérgében mégegyet ütni akar. De nem sikerül neki. Elkapom és tökön rúgom. Ösztönösen csinálom és sikerül is. Annyira dühös vagyok, hogy nem is gondolkozom. Csak azt akarom, hogy fájjon neki. Valakinek fájdalmat kell okoznom...
"A ku..." - mondja. De nem csinál semmit. Csomóan megállnak és minket bámulnak. Naná, hogy a német tanárom is. A fenébe! Miért kell ennek mindig mindenhol ott lennie? Ki nem állhatom. Persze az érzés kölcsönös. Márcsak ez hiányzott nekem. A másik három srác felsegíti a hapit és elhúznak. Egy csajszi jön oda hozzám és gratulál.
"Whoa! Köszi. Rájuk fért már egy verés!" - mondja és megveregeti a vállam. Bevágok egy grimaszt és eltépek az osztályba. Nincs kedvem még neki is jópofozni. Jó... elismerem kicsit bunkó voltam a csajszival. Ideges voltam eddig is, de most végképp felment bennem a pumpa. Nem akartam akkorát nyomni szegény srácnak. De rosszkor és rosszhelyen kötött belém. Hát így járt. Nem érdekel különösképpen. Minek fogta meg a hátsóm? Remélem többet nem fog eszébe jutni. Nem bírom az ilyen nagyképű majmokat... Beérek az osztályba. Köszönök mindenkinek. Persze vélaszt azt nem kapok... Leülök a helyemre. Az első padba. Nem szeretem ezt a helyet. Az osztályt sem. Igazából nincsenek barátaim sem. Egy pár csajjal elszoktam dumálgatni. Lizzi, Lotte, Timo, Josie és Fáni azok akikkel elvagyok, de egyikük sem olyan jó barátnőm. Fáni odajön hozzám.
"Mi a baj?" - kérdezi.
"Semmi, csak fáradt vagyok" - hazudom.
"Biztos?"
"Igen" - felelem. Nem kérdezősködik tovább. Látja rajtam, hogy ideges vagyok. Mindenki leül a helyére. Bejön a német tanár. Megállapítom, hogy még mindig úgy néz ki, mint egy ürge. Nyelek egy nagyot. Remélem nem fogja kitálalni a dolgokat. Mondjuk az esély nulla rá, hogy hallgat. Nem olyan rendes ám ő...
"Foglaljatok helyet. Simpson gyere ki a táblához!" - mondja és kinyitja a naplót. Egy páran röhögnek. Nem bírom őket. Cicababák akik nem csak, hogy buták, de rondák is. Feleltet ez a szemét. Nem tanultam. Ezt ő is tudja, hiszen az előző órán nem voltam itt. Farkasszemet nézek vele és próbálok nyugottnak látszani. Nehezeket kérdez, de sikerül válaszolnom. Ha mázlim van megkapom a közepest.
"És mi a helyzet a verekedéssel?" - kérdezi. Direkt csinálja.
"Tanárnő!" - teszi fel Josie a kezét. "Mi köze van a verekedésnek a felszólító módhoz?"
"Ne szólj bele! Nos Simpson? Mi a válasza?" - nyaggat.
"De tanárnő!" - akadékoskodik Josie. Hálás vagyok neki, de ez a helyzet menthetetlen. Többen is felteszik a kezüket és kérdezősködnek. A tanár begurul....
"Nos..." - ez a kedvenc szava "A ti kis Simpsonotok az imént összeverekedett egy sráccal a folyosón...." - hangos röhögés és "Simpson? Ő még egy plüss macit sem tud megütni!" kiabálások.
"Pedig így van!" - mondja Lizzie. "Én is láttam. Nézzétek csak meg a srácot. Alig tud menni!" Mindenki néz egy nagyot. Van aki elhiszi és van aki nem. Egy darabig megy a kiabálás. A tanár bevág nekem egy elégségest. Tévedtem. Még a közepest sem kaptam meg. Mondjuk még mindig jobb, mint a kapa. De azt is csak úgy adta meg, hogy Fáni könyörgött. Megköszönöm a csajnoknak, hogy kiálltak mellettem. A nap többi része irtó unalmasan telik. A folyosón találkoztam néhányszor a sráccal, de nem nézett a szemembe... Csak mosolyogtam. A kedvem még mindig a béka se.gge alatt van. Utolsó órán jön egy sms. "Szijja! Ráérsz most? Gyere a Quater parkba tíz perc múlva! Pusszi - Charlie" Mosolygok. Nem akarom elhinni. Tök örülök. Nem hittem volna. Egy kicsit felvidulok, de nem nagyon. Kicsöngetnek. Összepakolom a cuccom. Bezsebelek egy két "nyomisimpson" pillantást. Lemegyek a lépcsőn. Kiérek a suliból és elindulok a QP felé...
Hatodik fejezet - Boldog vagyok
Nincs messze a park. Olyan tíz perc sétára lehet a sulitól. Ez az sms egy kicsit felturbózta a kedvem. Mosolygok és dobálom a hajamat. Fújja a szél és a fellegekben járok. Ezt az egyet szeretem magamban, hogy egyik pillanatról a másikra meg tud változni a kedvem. Persze néha idegesít is egy kicsit. Eszembe jut, hogy mi van ha Nittyék küldtek egy smst, mondjuk valamelyik ismerősük telefonjáról... Nem ez h.ülyeség. Már nem harizom a csajokra, lehet, hogy én is ugyanígy gondolkoznék ha ilyen szituba kerülnék... Szóval őket is meg lehet érteni. Meg ők nem olyanok, de azért rosszul esett... És mi van ha nem is Charlie az? Vagy ő de ott van az a ku... nem mondom inkább ki, hogy micsoda. Remélem nem Camillával jött. Jajj istenem, mi a fenét eszik abban a csajban? Annyira ronda, hogy az nem lehet igaz! Apunak mutattam egy képet a csajról és azt mondta, hogy puding testű és tészta képű. Egy jót röhögtem rajta. Mondjuk tényleg igaza van. Olyan nem is tudom milyen feje van a csajnak. És túl nagyok a fogai meg sárgák is. Mondjuk az is lehet, hogy csak én látom olyannak. Lényeg a lényeg... ronda. Ez ellen nem lehet mit tenni. Elmosolyodok és elég idétlenül megyek, vigyorgok meg minden. De hát Camilla akkor is egy... Nah, mindegy nem fikázom tovább. Különben is miért akar velem talizni Chaz? "Nyugi An, nem kell kombinálni! Kész röhej vagy! Szállj már le a földre! Úgy sem lesz belőle semmi bármennyire is téped magad!" - mondom magamban. Olyan hü.lye vagyok... Lankad a jó kedvem, eszembe jutnak a 3am sorai, könny szökik a szemembe, de hamar felszárad. Miért vagyok én ilyen lelkis? Mindegy hagyjuk... Megérkezem a parkba. Lágy szellő fúj. Kellemes az idő. Körbe nézek. Meg is látom Charliet egy padon ülni. Elindulok felé. Háttal ül nekem. Nem vesz észre. Szépen lassan megyek, csendesen, hogy nehogy észre vegyen. Mögötte állok.
"Bu!" - megijesztem. Hátra fordul és mosolyog.
"Nem ijedtél meg?" - kérdezem. A fejét rázza és csak mosolyog.
"Ilyenkor úgy kell ám csinálni, mintha megijedtél volna!" - vigyorgok, jó kedvem van. Még mindig nem változott semmit, ugyanaz az édes srác aki a képeken és aki a koncerten volt. Olyan rossz, akárhányszor ránézek mindig eszembe jut Camilla is. De ezzel most nem kell foglalkozni. Nyugi An! Nem kell kombinálni, hiszen nem lesz köztetek soha semmi! - nyugtatom magam. Egy pillanatra komor arc kifejezés ül ki az arcomra.
"Mi az? Valami baj van?" - kérdezi, feláll és odajön mellém.
"Mi? Semmi, dehogy miért lenne?" - mondom és mosolyt eröltetek. Ideges vagyok és tök hülyén érzem magam, velem ellentétben Charlie nem olyan.
"Ha akarod nekem elmondhatod." - mosolyog. Most veszem csak észre, hogy pont abban a farmerban van amit imádok rajta. Meg egy fekete póló. Á de jól néz ki! A p.icsába! Eddig mit meg nem adtam volna azért, hogy talizhassak vele, most meg ilyen h.ülye vagyok.
"Nem, tényleg nincs semmi baj, csak tudod egy kicsit zavarban vagyok, mert furi ez a szitu. Tudod, szal, hogy is mondjam, eddig képeken láttalak, meg tévében, most meg itt vagy. Ne haragudj, hogy most ilyen vagyok."
"Dehogy harizom! Lehet én is ilyen zavarban lennék, ha hasonló szituba keverednék." - felel. Mosolygok. "Van itt egy dolog amiért megkerestelek, pontosabban kettő..."
"Igen?" - kapom fel a fejem.
"Igazából azért akartam talizni veled, mert hogy is mondjam... szeretnélek jobban megismerni, meg lesz egy új vidink a Falling For You és szeretném ha benne lennétek az új videónkban Nittyvel és Esmivel" - mondja. Azt hittem lemegyek hídba.
"Ez most komoly?" - kérdezem.
"Persze megértem, hogyha nem aka..."
"Dehogynem! Ez tök jó! Komolyan?" - kérdezem újra és újra. Alig akarom elhinni. "Ö... csak tudod van egy kis probléma. Összevesztem a csajokkal, szóval foggalmam sincs, hogy mi legyen."
"Kár..." - hajtja le a fejét. Mindjárt megzabálom! "Pedig Matt és Jamie is nagyon szeretné, meg a menedzser is megengedte, hogy benne legyenek..." - rám néz olyan kérlelően, azthiszem elolvadok.
"Jó rendben, beszélek velük!"
"Köszi!" - mondja. "Jah, hoztam neked valamit, nem nagy szám, de azért remélem örülni fogsz neki!" - elővesz a háta mögül egy kicsi barna plüss macit.
"Jajj, de aree! Köszönöm!" - mondom és a nyakába ugrok. "Oh bocsi, ne haragudj csak... nem is tudom... szóval..." - mondom és lesütöm a szemem, fülig vörösödök és legszívesebben elsüllyednék. De hü lye vagyok!
"Semmi baj!" - mondja és mosolyog. "Szombaton eltudnál jönni olyan 10 órára ugyanide, Esmivel és Nittyvel és akkor elmennénk együtt a forgatásra?"
"Persze, megbeszélem velük!" - mondom és fülig ér a szám.
"Köszi!"- megfogja a kezem, majd elengedi. Elbúcsúzunk és elmegyek haza...
Hetedik fejezet - Béke, béke :)
Olyan boldog vagyok. Repülök. A föld felett lebegek és belűl majd szét repedek. Mosolygok. Nem tudom eltitkolni senki elől azt amit érzek. Az utcánkban vagyok. Minden zöld, virágos és gyönyörű! Ki pillangók repülnek körbe körbe. Csicseregnek a madarak. Rúgok egyet a levegőbe. Síkítok egy óriásit és kiabálok... Énekelek. Dobálom a hajamat, mint egy ovis. Odaérek a házunkhoz. Még mindig énekelek, miközben a kulcsokat keresem.
"Kuss legyen!" - kiabál ki Dave a szomszéd, igencsak bunkó srác az ablakukból.
"Kabd be, f.aszfej!" - válaszolom neki és röhögve bemegyek a házba nincs otthon senki. Beérek a nappaliba, a táskám lerakom a fotelbe, bekapcsolom a hi-fit és elkezdem jó hangosan nyomatni a Runaway traint. ...ŰŰCall you up in the middle of the night... - Fú de jó hangod van Chaz! - mondom magamban és tovább énekelek. Pár napja van meg csak ez a szám, de imádom. Főleg a refrént.ŰŰ:
...Runaway train never going back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here no there...
Kikapcsolom a hi-fit. Felhívom Esmit. Már nem is haragszom rájuk, se Nittyre, se Esmire. Teljesen igazuk volt, csak én vittem túlzásba a dolgot. Így utólag szégyellem is magam. Remélem nem haragszanak rám. Kár lenne rosszban lenni velük. Végül is szerintem nagyon aranyosak meg jó fejek. Nah, meg persze szeretik a Bustedet ami nem utolsó szempont!
"Szia itt Esmi Fortune" - szól Esmi.
"Szia Esmi itt Anna Simpson!"
"Szia An!!!! Te jó ég! Mizu veled? Rengetegszer kerestünk Nittyvel, de nem vetted fel! Ne harizz ránk!"
"Inkább ti ne harizzatok rám. Hülye voltam!"
"Dehogy is, mi voltunk azok!"
"Mind azok voltunk! Ott tudnál lenni Nittyvel kb. tíz perc múlva a QP-ban? Szeretnék veletek beszélni. Sokkal jobb, mint telefonba!"
"Persze! Ott leszünk! Szólok Nittynek is!"- feleli Esmi.
"Köszi és mondd meg neki, hogy ne haragudjon és te sem, ott elmagyarázok mindent! Pusszi és köszi!"
"Szívsen, pusszi!" - feleli és leteszi a kagylót. Remegnek a lábaim, mint mikor izgulok egy felelésnél. Nem hiszem el ezt az egészet ami történt. Olyan hihetelen. Taliztam Chazzel és dumáltunk és még fogok is vele talizni. Szereztem ha minden igaz két nagyon jó barátnőt. Nittyt és Esmit. Csak ne haragudjanak, jajj nem akarom!!! Jól van nyugi. Semmi gáz nem lesz... Veszek egy nagy levegőt. Ki megyek a konyhába és felhajtok egy pohár vizet. Jól esik. Valamennyire meg is nyugszom. De ez akkor is hihetetlen. Add istenem, hogy igaz legyen! Szeretnék még találkozni és dumálni ezzel három ari sráccal. Tök jó fejek, meg minden. Felkapom a pulcsimat, nyitom az ajtót amikor jön anyu.
"Szia kicsim! Hová mész?"
"Talizom két barátnőmmel Nittyvel és Esmivel!"
"Jah az a két csajszi a koncertről?" - kérdezi.
"Igen ők azok. Nah, megyek is!"
"Mikor jössz?"
"Nemsokára" - vigyorgok. És elszaladok. Anyunak nyitva marad a szája, majd becsukja és mosolyog. Becsukom az ajtót. Szaladok. Minnél hamarabb oda akarok érni. Még mindig remegek és vigyorgok össze-vissza. Odérek a parkba. Nittyék még nincsenek itt. Leülök, majd felpattanok. Forgolódok. Hirtelen megpillantom őket. Feléjük rohanok, egyenesen Nitty nyakába...
Nyolcadik fejezet - Köszönöm
"Ne haragudj rám! Nem akartam olyan undok lenni, elrohanni meg lecsapni a telefont! Ne haragudj, kérlek! Én tényleg nem ilyen vagyok nem is tudom, hogy mi ütött belém!" - sírom és még mindig
Nittyt ölelem. Elengedem. Könnyes az arcom, lesütöm a szemem.
"Jajj, dehogy haragszom! Neked kellene ránk amiért olyan undokok voltunk veled!" - feleli. Mosolygok.
"Dehogy is. Nem haragszom. Akkor ugye minden rendben?" - kérdezem és nyelek egy nagyot. Nitty vigyorog, mint a tejbetök.
"Persze! Szerinted össze tudnánk veszni egy hozzánk hasonló őrülöt Busted fannal? Nem. Esh?"
"Hát nem!" - nevet "Nah, gyere ide te csaj!" - mondja és ő is megölel.
"Olyan boldog vagyok, hogy nem utáljuk egymást, mert tudjátok az szörnyű volt."
"Visszatérve erre az egészre... nos...öhm... - kezdi Nitty - szal... Charlie tényleg elkérte a számod?"
"Igen. Eskü." - vigyorgok. Olyan boldog vagyok. Örülök, hogy kibékültem a csajokkal. Pocsék lett volna velük össze veszni. Imádom őket.
"És írt vagy hívott?"
"Írt" - felelem. Nittynek és Esminek elkerekedik a szeme.
"Nah, ne légy ilyen szűkszavú! Hallani akarjuk!"
"Talizni akart."
"És? Nah mondjad! Kivik vagyunk ám!" - nevet Esmi és belecsap Nitty tenyerébe.
"Taliztunk és dumálgattunk. És mondott valamit. Tudjátok mos lesz klip a Falling For You-ból. elmondta, hogy kellene három csaj az új klipbe és, hogy ránk gondoltak." - vigyorgok. Nem tudnak mit szólni csak hápognak. Leülnek. Nem hiszik el.
"Nyugi én is így reagáltam!" - nevetek.
"Ezt nem hiszem el! Komolyan?" - kérdezi Esmi.
"Igen. Ez igaz. Szombaton 10kor ugyanitt talizunk velük."
"Szal holnap! Szuper! Jajj talizom az én kicsi Mattiemmel!" - pattan fel Esmi. Nittyvel egymásra nézünk és nevetünk.
"Jól van na!" - vigyorog.
"Mást nem mondott? Csak ezért akart talizni veled?" - kérdezi Nit. Elmosolyodok.
"Hát ö... Szal nem csak ezért..."
"Na...na!"
"Azt mondta, hogy szeretne megismerni." - bukik ki belőlem.
"Ez az!" - vigyorog Esmi.
"De tudjátok, hogy nem lesz semmi! Neki ott van Camilla és már négy éve együtt vannak! Méghogy én meg Charlie. Szerintem csak egy barátot akar. Úgyhogy nem kell kombinálni!" - mondom, de én magam sem hiszem el. Belűl teljesen mást érzek és igenis reménykedem, hogy nem nekem lesz igazam. De ugyanakkor tudom, hogy ez képtelenség.
"Camillával már nincsenek olyan jóban! Te is tudod. Ezt te se mondod komolyan. Méghogy csak egy barátot. Nagyon vicces" - mondja szigorúan Nitty.
"Jól van, de ez lehetetlen!"
"Miért volna az? Mi majd segítünk, hogy valóság legyen, ne csak egy álom!" - szól Esmi.
"Köszönöm csajok, de..."
"Nincsen semmi de! Téma lezárva!"
"Úgyvan lezárva!" - feleli Esmi.
"Köszönöm csajok. Köszönöm!" - ölelem meg őket és belűl írtó hálás vagyok nekik...
Kilencedik fejezet - Hatan
Kopognak az ajtómon. Átforduluk a másik oldalamra és fejembe húzom a párnám. Nem akarok felkelni még olyan korán van és félig alszok.
"Tessék felkelni hétalvó!" - szól anyu és leveszi a párnát a fejemről.
"Na!"
"Pattanj, reggeli van."
"De nem akarok, most miért nyaggatsz?"
"Tegnap te kértél meg, hogy keltselek fel, mert találkozol Nittyékkel."
"Mi? Jah, télleg. Kösszi." - felelem még csak most tudatosult bennem, hogy szombat van. Anyu kimegy a szobából. Te jó ég hány óra van? Nyolc? Elfogok késni! Jah, de csak tízkor talizunk velük. Úristen, de ideges vagyok. Remegnek a lábaim. Korog a hasam, mert éhes vagyok, de valószínűleg egy falat sem megy majd le a torkomon. Kimászok a az ágyból, belenézek a tükörbe. Megállapítom, hogy egy hulla Halloweenkor jobban fest, mint én. Kb. úgy nézek, mint Kylie nagyanyja South Parkból. Na jó azért annyira nem durva a helyzet, mivel szegény néni hallott volt én meg még élek, csak kitudja meddig. Annyit idegeskedek. Veszek egy mély levegőt. Kicsit benntartom és már is nem remegek annyira, tök joo! Ajaj! Kéne felvenni valami értelmes cuccot. Nos lássuk. Ö... cicababa, punkcsaj, rocklady vagy önmagam legyek? Nézzük a sok-sok szempontot. Most nem kéne felhúznom a fiús imidzst, mert lehet, hogy rontok az összképen. Nem leszek ugyanabban a cuccban, mint a koncin. Nah, akkor felveszem ezt a fekete, mintás fölsőt. Néhol hálós, néhol pedig fűzős. Meg ezt a kék csipő famert. Kicsit kint van a hasam. Anyu tutira le fog cseszni, nem érdekel. Smink. Fekete szemcerka, spirál kicsit füstös smink, de nappali kivitelben. A szájfényt majd később, mert csak úgy is leenném a kaja miatt. Kigeészítők... Szegecses öv? Nem már van fekete fölső meg fekete smink. Durva lenne. Akkor csak egy ezüst nyaklánc. Vékony talán egy kicsit finomít. Hogy milyen egy h.ülye vagyok! Még sose paráztam ennyit, hogy mit vegyek fel! Egyszerűen csak kiválasztottam és kész is. még a koncira is úgy mentem. Nah mindegy hagyjuk...
Lemegyek a lépcsőn egyenesen a konyhába. Anyu, apu és a tesóm már nagyban kajolnak.
"Mi van csak nem randira mész?" - kérdezi az öcsém.
"Dugulj be!" - felelem. Szeretem a kissrácot csak az ilyen beszólásaitól a falra mászok.
"De most komolyan. Szépen ki vagy festve, és nem fiús cucc van rajtad" - teszi hozzá apu.
"Szoktam lányosat is felhúzni" - felelem.
"De elég ritkán" - feleli.
"Nincsen semmi. Talizom két bnőmmel, ennyi."
"És ezért vagy így bezsongva?" - kérdezi anya. Érdekes. Nem is szólta le, hogy miért van kint a hasam.
"Nem vok bezsongva. Nah, elég legyen. Nincsen semmi pasi a háttérben ha erre céloztok. Egyszerűen elmegyünk dumálni és kész." - mondom miközben egy kakaós csigát próbálok betuszkolni, több kevesebb sikerrel, ugyanis a gyomrom még mindig kész van.
"Jól van, de aztán óvatosan ám a pasikkal!" - nevet apu.
"Apu!"
"Nem szóltam semmit" - még mindig nevet. Lenyomtam a csigát és tök büszke vagyok, hogy sikerült mindez, remegő gyomorral. Megköszönöm a reggelit. Felszaladok a táskámért. Belerakom a teleonom, némi pénzt, zsepit, smink cuccot ,a macimat amit Chaztől kaptam (hátha szerencsét hoz), és egy szendvicset a konyhából. Visszamegyek a konyhába. Adok mindekinek egy puszit és elindulok a parkba. Tíz lesz öt perc múlva. Érzem ahogy a gyomromban fel le ugrál a kakaós csiga. Hányni nem fogok, csak izgulok, mint egy hü.lye. Beérek a parkba. A szokásos padhoz veszem az irányt. Meglátom a többieket. Már mindenki megérkezett. Rám várnak. De utálom, ha rám kell várni...
"Sziasztok!" - köszönök.
"Szia!" - feleli elsőként Charlie és egy puszit nyom az arcomra. Uh, most biztos olyan vörös vagyok, mint a rák, mivel igencsak vigyorgok, meg zavarban is vagyok. A többiek is adnak egy puszit. Matt, Jamie, Esmi és végül Nitty. Nagyon mosolyognak a csajok. Akárcsak én.
"Indulhatunk?" - kérdezi Matt.
"Persze!" - feleli Esmi. Elindulunk a srácok kocsijához. Elférünk benne, mind a hatan. Hét személyes. Matt vezet. Mellette James. Mögöttük Nitty és Esh én pedig leghátul ülök Charlieval. Hihetetlen ez a szitu. Olyan boldog vagyok. Egy nagy sportcsarnokba érünk. Kamerák és egy csomó ember.
"Nah ez lesz az a hely a Falling For You-t forgatjuk majd. Ő pedig a menedzserünk Fltech." - mutat be Jamie egy magas pasit. Kezet fogunk vele és egyesével bemutatkozunk. Mind hárman kapunk egy mappát, benne a forgató könyvvel. Leülök egy padra és elkezdem olvasni. A történet úgy fog kinézni, hogy Matt, James és Charlie deszkáznak a tornateremben. Hárman csajok pedig nézzük őket. Mindössze hatan vagyunk a teremben. Matt mindenféle ugrásokat csinál. Nittyékkel berohanunk és elszedjük a gördeszkájukat és elszaladunk. A srácok pedig utánnunk. Három felé szaladunk a cselekmény három szálon játszódik tovább. A srácok elkapnak, és a klip végén megszerzik a deszkákat...
"Nem zavarok?" - kérdezi Charlie és leül mellém.
"Dehogy is. Miért zavarnál?"
"Hát nem tudom, csak gondoltam megkérdezem. Hogy tetszik?"
"Fantasztikus. Nekem nagyon bejön" - felelem.
"Akkor örülök. Jó ezt hallani" - mosolyog...
Tizedik fejezet - A forgatás
"Fu, de állat egy hely!" - mondja Esmi a sminkesnél. Éppen a hajamat nyúzzák. Nittyék már túl vannak rajta és sminkelik őket. Nitty barna hajába tettek pár szőke melír csíkot, és hullámossá varázsolták. A sminkje zöldes árnyalatú. Esmi rövid, fekete hajának végét kifelé állították és rózsaszín sminket kapott. A fodrász egy kicsit húzta a hajam, de megérte. Szögegyenes lett a hajam, az alját befestették feketére, a szememet kihúzták feketével a számra pedig egy kis rózsaszín szájfényt vittek fel. A következő lépés a ruhák voltak. Esmi egy fekete minit kapott rózsaszín, hosszú ujjú felsővel. Nittynek egy ujjatlan zöld felsőt adtak, és egy szintén zöld színű trapéz nadrágot. Utoljára én kaptam meg a ruháimat. Már előre féltem a látványtól. Egy fekete ujjatlan felsőt és egy fekete, zsebes, bőszárú nadrágot. Felaggatjuk magunkra cuccost és megnézzük magunkat a tükörben.
"Ez qva joo!" - szólal meg elsőként Nitty.
"Mi az, hogy? Ez tényleg állat!" - teszem hozzá.
"Nah, most aztán lesni fognak a srácok. Eddig is néztek titeket, de most főleg" - mondta a sminkes csaj, akiről időközben kideült, hogy Katenek hívják.
"Köszi nektek! Állati jól nézünk ki!" - mondja Esmi.
"És nem is vagyunk egoisták!" - felelem.
"Á, dehogy!" - nevet és forog egy párat a tükör előtt. Végig mérjük egymást és teljesen elvagyunk ájulva. De valyon, mit fognak hozzá szólni a srácok? Visszamegyünk a terembe. Fltech nagyban vigyorog.
"Fu, jól néztek ki csajok! Nah, gyertek kezdjük a forgatást. A srácok már nyúzzák a deszkákat." - mondja. Haláli egy hapsi, jól kifogták Charlieék. Fantasztikus ez a hely. Mindenki nagyon rendes, és türelmes velünk hiszen tudják, hogy teljesen amatőrök vagyunk. Hárman csak pattogunk és nevetünk, de azért a feladatra is tudunk koncentrálni. Kezdődnek a felvételek. Matt, Jamie és Charlie nagyban deszkáznak az üres tornateremben. az egyik padon van egy magnó, abból szól a Falling For You. Legalábbis a klip szerint. Kinyílik az egyik ajtó. Belépünk hárman. A srácok minket bámulnak és produlkálják magukat. Elég közel vagyunk hozzájuk. Matt ez egyik ugrásnál véletlenül elesik. Esmi berohan és elkapja deszkáját. Nekünk sem kell több. Nittyvel elvesszük Jamiét és Chazét és kirohanunk a teremből. Ez az első rész amit felveszünk. De ezt is vagy nyolcszor kell, mert valaki mindig elrontja. Charlie túl sokáig bámul. Matt elfelejt elesni, vagy éppen túl nagyot esik. Én pedig rendszeresen elröhögöm magam mikor megyek a deszkáért. Aztán ez úgy is marad. Nem tudtam megcsinálni röhögés nélkül. Odajön Kate és Lora a két sminkes csajszi és rendbe hozza sminkünket. Még a srácok arcára is teszek egy kis púdert. Jamie tiltakozoik a legjobban, de muszáj, ezért kénytelen elviselni. Nitty csak mosolyog Jamien. Sarah, a fodrász csaj is igazít a srácok haján. Nagyon utálják ezt is, mint minden pasi. A következő rész az, hogy futunk a folyosón a srácok pedig utánnunk. Aztán kiérünk a suli elé és az udvarban futunk tovább egyenesen a utcára. Ezeket a részeket külön-külön kell felvenni, hiszen három szálon fut a cselekmény. Persze ezeket is rendszeresen elrontjuk, de nem tudom, hogy hogyan, mikor egyszerűen csak futni kell. Mindegy, mi ezt is megtudjuk csinálni. Sokáig forgatunk. Az utolsó részt, csak késő délután sikerül fevenni. Szerencsére még nem sötétedett be, mert az irtó h,ülyén jönnr volna ki. Szaladok és jön szembe egy csapat kisiskolás akiket nem tudok kikerülni. Charlie gyorsan futott és elkapott. Nem akartam odadni a deszkát. Átfogott és megcsókolt. De ez csak egy színpadi csók volt amolyan szájra puszi, de nagyon jól csinálta. Majd ugyanezt felvették Nittyvel és Esmivel is. Nagyon jól sikerültek. Ezzel lezárult a történet és a forgatás is...
"Ez az, szép volt srácok!" - szól a rendező. Charliera mosolygok aki visszamosolyog és elengedi a derekam. Repülök és boldog vagyok. Visszanézünk egy pár részt és nevetünk magunkon. A rendezőnek mind a hatan mondjuk, hogy a csókos részt ne mutassa meg, csak akkor ha kész a klip, mivel az nagyon rosszul sikerült. De nem érdekli megmutatja mind a hármat. Nevetünk. Legutolsónak a mienkét mutatja Charlievel. Egymásra nézünk és mind a ketten halál vörösek vagyunk. Visszamegyünk az öltözőbe és átöltözünk. Rendesek, nekünk adják a cuccokat. Örülünk nekik, de nagyon. A sminket persze, nem mossuk le, mert bejön mindegyikőnknek. Egy óra múlva az egész stáb és mi is egy hatalmas étteremben vagyunk és dumálunk. Mindenki nevet és jól érzi magát. Nitty Jamie mellet, Esmi Matt, én pedig Chaz mellett ülünk. Telettük magunkat. Egy páran táncolnak.
"Nem táncolunk mi is?" - kérdezem Charliet.
"Táncolhatunk, de nem tudok, szal lefogom taposni a lábad" - felelte.
"Az nem baj! Gyere!"
"Oksa!" - feleli és elindulunk táncolni. Irtó röhelyesek vagyunk. Matt nevet a legjobban, de ő is beszáll Esmivel, James pedig Nittyvel. Senki sem tud táncolni, csak nevetgélünk és arra leszünk figyelmesek, hogy mindenki minket néz. Vigyorgunk egyet, meghajolunk és egy hatalmas taps vihart kapunk.
"Nah, azért mégsem voltunk annyira szörnyűek" - mondja Charlie mikor visszaültünk az asztalhoz.
"Hát nem" - felelem.
"Köszi. Nagyon jó volt"
"Én is köszönöm" - mosolyogtam.
"Nem akarsz kijönni egy kicsit dumcsizni?" - kérdezi.
"De" - felelem. Felállunk az asztaltól.
"Ti hova mentek?" - kérdezi Esh.
"Csak sétálunk egyet. Nemsokára jövünk" - felelem. Esmi kajánul mosolyog. Nitty pedig tátog egy hajrát és kacsint. Vigyorgok. Nem bírom megállni, olyan aranyosak. Kimegyünk az étterem elé és leülünk a lépcsőre.
"Nem fázol?" - kérdezi Charlie. Elég hideg van.
"Talán egy kicsit, de nem vészes."
"Nah, meg ne fázz nekem. Tessék itt van a pulcsim. Vedd fel!" - mondja és leveszi a pulcsiját.
"Te nem fázol?"
"Nem. Melegem van."
"Aha, akkor csak ezért adtad oda, hogy megszabadulj tőle" - nevetek és felhúzom a pulcsit. Olyan jó illata van, és jó meleg.
"Nem én, tényleg..."
"Jól van, csak vicceltem, te kis lüki. Köszönöm!" - mondom és nyomok egy puszit az arcára.
Tizenegyedik fejezet - "Te is nekem"
Egymás mellett ülünk és nézzük a csillagokat. Hűvös van, de nem fázom. Jó meleg Chaz pulcsija. Mosolygok. Eszembe jut az színpadi "csók" amit ketten levágtunk a forgatáson.
"Mi van min mosolyogsz?" - kérdezi.
"Semmin" - felelem. De még mindig azon jár az agyam, mivel az igencsak bénára sikeredett és nem lehetett megállni nevetés nélkül... Remélem azért ez a vidiben nem fog látszani. Most veszem csak észre, hogy már nem is remegek ha meglátom, vagy ha vele beszélek. Teljesen nyugodt vagyok, és mérhetetlenül boldog.
"Na... mond el..." - kérlel. Nem igaz! Olyan cuki. Ahogy néz, a tekinte... gyönyörű szeme van. Sosem szoktam megnézni egy pasi szemét, de ezt most nem lehet nem észre venni. Főleg hogyha ennyire közel van. Alig ismerem ezt a srácot, mégis imádom. De reménytelen, hogy bármi is legyen. Én csak egy rajongó vagyok. Jó oké beszélgetünk, de akkor is. Fura lenne ha pont egy rajongóval jönne össze... Mondjuk azért nem lenne rossz...
"De nem fogsz kinevetni!" - vigyorgok
"Nyugi nem foglak!" - mondja és megfogja a kezem. Érzem, hogy azok a kis pillangók amik eddig békésen szundikáltak, most ismét repülnek...a gyomromban. Mesimogatom a kezét. Meleg, pedig hűvös van. A gyűrűjét piszkálgatom.
"Jó rendben, szal..." - kezdem és lesütöm a szemem. Már nagyon vörös vagyok. "Szóval eszembe jutott az az i-dé-ző jeles csók amit csináltunk a forgatáson." Charlie elneveti magát, és ő is vörös lesz.
"Ami azt illeti az tényleg elég vicces volt. Főleg mikor visszanéztük" - feleli.
"Jajj, nagyon is. Mindenki nevetett. Szerintem a miénk lett a legmurisabb. Állati ciki volt, mert elröhögtük az egészet." - mondom és felemelem a fejemet. A szeme és az ajka olyan közel van, mint még soha. Lehunyja a szemét és én is az enyémet. Az ajkunk összeér. A kezével végig simítja a hajamat. Remegnek a lábaim. A gyomrom ugrál, és végig fut rajtam a hideg. A szívem is egyre hevesebben ver. Kis puszigat váltunk majd szépen lassan abbahagyjuk. Mind a két kezem az övében van. Mosolygunk. Nem szólunk semmit. Egy könnycsepp gördül le az arcomon.
"Mi a baj kislány?" - kérdezi és finoman megtörli az arcomat. Sötét van így nem sokat látok belőle. Csak kis lámpa ég az ajtó fölött, de elég gyenge a fénye.
"Semmi. Csak boldog vagyok." - mosolygok.
"Én is" - nem tud mit mondani. Én sem. Hihetetlen ez az egész. Ez a srác itt az én álom pasim!!! Tényleg az a srác akit nézegettem az újságokban és megállapítottam, hogy milyen jól néz ki. Akiről bezsebeltem egy rahedli képet meg posztert, akinek a zenéjét éjjel-nappal hallgatom. Az aki ez alatt a pár nap alatt egy nagyon jó barátommá vált, és az akit...
"Figyelj csak!" - szól.
"Igen?"
"Hol is kezdjem? Szóval... kérdezni szeretnék valamit.. ö... izé... Öhm...szal lenne kedved velem járni?" - kérdezi. Boing! A gyomromnak lőttek, és a térdeim is bemondták az unalmast. Nem akarom elhinni. Boldog vagyok. Most komolyan megkérdezte? Ez csak egy álom... Ez csak egy álom lehet... Nem hiszem el. Mosolygok. Közel hajtom a fejem és megcsókolom. Szépen lassan távolodik el az ajkam az övétől. Bólintok. A kezét szorosan fogom és nem akarom elengedni. Félek, hogy ez csak egy álom és amint elengedem megszűnik. Véget ér. Amit nem akarok.
"Köszönöm..." - feleli és ad egy kicsi puszit a számra. Majd mégegyet.
"Szerinted hol va..." Hátrafordulok. Matt az és Esmi kézen fogva. Mikor meglátnak elmosolyodonak és egy pillanatra megállnak. Matt átöleli Esmit és megcsókolja a nyakát.
"Nézzenek oda! Mi van itt?" - kérdezi Matt. Vigyorog és annyira hintázik a lábán, hogy attól félek leesik a lépcsőn.
"Nyelvtan óra!" - feleli Esmi. Már megint vörös vagyok és Charlie is. Hozzábújok és ő átkarol.
"Gondolom ti is hevesen gyakoroltatok ahogy elnézem" - feleli Chaz. Matt vigyorog és gyorsan témát vált. Nem bírom megállni nevetés nélkül ahogy Chaz sem...
"Titeket kerestünk Fletch és a... Most meg mi van?"
"Semmi" - nevetünk.
"Szóval Fletch és a többiek még egy búcsú beszédet akarnak tartani. Az meg ugye nem megy nélkületek." - nevet Matt.
"Hát igen. Oksa bemegyünk. Egy perc!" - felelem.
"Rendben." - kacsint Mattie és belecsap Chaz tenyerébe. Visszamennek az étterembe. Mosolygunk és csak nézzük egymást. Boldogok vagyunk.
"Tudod... szóval... nem értem... de komolyan." - lehajta a fejét és kezemet nézi. Zavarban van, ahogy én is. - "Nem tudom, hogy mi van velem. A koncert után, a parkban majd a forgatáson... először csak egy nagyon jó baratot láttam benned. Aztán szépen lassan főleg a forgatás óta megváltozott minden. Olyan édesen mosolyogtál akárhányszor csak rád néztem. Meg úgy minden...Egyszóval..." - emeli fel a fejét. "Bejössz, nagyon bejössz." Mosolygok. Boldog vagyok. Imádom. Nem tudok mit felelni neki egy hang sem jön ki a torkomon. Átölelem és a fülébe súgom: "Te is nekem."...
Tizenkettedik fejezet - Az étteremben
Felállunk. Charlie rám mosolyog és finoman megfogja a kezem. Hozzábújok és úgy megyünk vissza. Belépünk az ajtón. Az emberek még mindig táncolnak. Nitty és Jamie egymás mellett ülnek és beszélgetnek. Matt és Esmi pedig angoloznak. :) Chazzel leülünk és a vállára hajtom a fejem. Nittyre nézek. Tátog valamit. Nem értem és egy amolyan "Mi van?" grimaszt vágok. Feláll.
"An jössz egy kicsit megigazítani a sminket?" - kérdezi. A srácok egy furán néznek. És legyintenek egyet. Elsőre nekem sem esik le, de mikor észre veszem, hogy egy kicsit szúrósabban néz egyből rávágom:
"Persze!"
"Minek mentek? Így is jól néztek ki" - mosolyog Nittyre James.
"Köszi, de akkor is meg kell nézenem magam" - feleli és megereszt egy szégyellős vigyort. Felállok Chaz mellől aki alig akar elengedni. Adok egy puszit a szájára és elindulok. Egyenesen a mosdó elé vesszük az irányt. A szem sarkából látom, hogy Jamie Nittyt nézi. Beérünk, és a tükrök elé állunk. A szemem még mindig tökéletes. Profik voltak a sminkesek és írtó aranyosak. A táskámból előveszem a rózsaszín szájfényem és pasztell színű rúzsom. Nah, most melyiket? Nem tudom eldönteni.
"A szájfényt!" - vigyorog Nitty, mintha csak hallotta volna. Egymásra mosolygunk, végűl ő szólal meg előbb.
"Szal, mit is mondjak... Gratulálok!"
"Nekem? De miért?" - kérdezem.
"Hát Chazhez. Olyan édesek vagytok. Komolyan mondom úgy örülök nektek és mit ne mondjak egy kicsit irigy is vagyok" - mosolyog és kifesti a száját.
"Köszi ez jól esik. De tudod... most lehet, hogy hülyén hangzik, szóval... szeretem. Nem szerelem. ez még kevés ahhoz, de szeretem. Ahogy ölel, ahogy csókol ahogy beszél hozzám. Velem soha egy srác sem volt ennyire rendes. Vagy utáltak a fiúk vagy csak arra kellettem volna nekik. Talán egy volt aki rendes volt velem, de ő megcsalt. Nem is egyszer, és sokszor nem mondott igazat. De most máshogy van érzem" - mosolygok.
"Olyan jó így látni, hogy boldog vagy! Irigyellek."
"Ugyan. Hiszen ti is együtt vagytok Jamievel" - felelem.
"Nem. Nem vagyunk." Elkerekedik a szemem. Azt hittem, hogy összejöttek.
"Ez most komoly? Pedig..."
"Nem volt köztünk semmi és szerintem nem is lesz soha. Nem jövök be neki..." - hajtja le szomorúan a fejét.
"Jajj, de buta vagy! Dehogy is nem jössz be neki! Nem látod kívűlről a helyzetet. James ne tudd meg, hogyan bámul. Elfordulsz már is a hátsódat nézi. Ha egy kicsit távolabb vagy tőle. Csak néz és néz téged, amikor meg odapillantasz gyorsan elfordítja a fejét.
"Ezt most csak úgy mondod" - feleli.
"Dehogy is! Eskü. Figyelj ide te csaj!" - mondom és felemelem a fejét. Könnyeket látok a szemében.
"Istenem! Ne sírj kicsi! Butus! Tetszel Jamienek! Itt görböljek meg!"
"Itt görbülj?" - kérdezi és potyognak a könnyei.
"Itt!" - mosolygok és szorosan ölelem. "Jamienek nagyon tetszel, csak ő sokkal félénkebb és érzékenyebb, mint Matt vagy Charlie.
"Gondolod?" - kérdezi vissza és szemét törölgeti. Már nem sír.
"Igen. Ez kiderült. Ahogy viselkedik és amilyen dalokat ír. Sokkal törékenyebb. Érzékeny és fél. A csalódástól. Hidd el! Csak egy kis idő kell neki. És minden kialakul meglátod..." - mondom.
"Köszönöm" - feleli Nitty és megölel. Imádom ezt a csajt és nem akarom, hogy szomorú legyen. Nekem is megerednek a könnyeim, de nem sírok.
"Nem kenődött el a szemhéjfestékem?" - kérdezi és a tükör felé fordul.
"Dehogy is. Még mindig nagyon szép!" - felelem. Mosolyog.
"Köszi mindent. Igazi barát vagy!"
"Te is és Esmi is!" - felelem. Bólogat. Visszamegyünk a fiúkhoz. Türelmetlenül ütögetik a villával az asztalt. Állati murisak. Esmi és Matt is visszaért. Esmi szorosan Matthez bújik amennyire csak tud. Nézem őket. Aranyosak. Matt átkarolja és megfogja a kezét. Mosolygok.
"Mit vigyorogsz?" - kérdezi Charlie.
"Jah, semmit."
"Azt hittem elraboltak titeket olyan sokáig voltatok" - mosolyog és a kezét nyújtja. Megfogom. Hiányzott! Csak pár-perce mentem el, de akkor is... Leülök mellé és egymás kezét fogjuk. Nitty Jamie mellé, aki mosolyog és nézi a lányt. Nitty odafordul. Nem szólnak semmit csak mosolyognak.
"Héka Chaz! Meg kellene tartani a beszédet!" - Fletch odajön hozzánk.
"Hogy én?"
"Te. Meg James és Matt!"
"De úgy volt, hogy te tartod nem?!" - kérdezi. Fletch int a fejével és vigyorog. James és Matt is őt nézi.
"Oksa" - vigyorog. Matt és James is ezt teszi. Charlie feláll.
"Mindjárt jövök!" - mondja és elengedi a kezem. Mosolygok és a szememmel követem. James Matt és Charlie egy ilyen kis színpad szerűséghez mennek. Mindenki figyel és Charlie belekezd a mondókájába. Mosolygok és kizárom a külvilágot csak őt látom. Nem értem mit mond. Nem figyelek másra csak a mozdulataira és az arcára...
"És végül szeretnénk köszönetet mondani" - szól Matt és átveszi a mikrofont. "Nitty Perkynek, Esmi Fortunenek és Anna Simpsonnak" Hatalmas tapsot kapunk. Hárman lányok egymás mellett állunk, és mosolygunk. Visszajönnek hozzánk. Elindul a buli. De nekünk haza kell menni.
"Baba! Nekünk haza kell mennünk" - fordulok oda Chazhez. Magához húz és átfonja a derekam.
"Nem tudtok egy kicsit maradni?" - kérdezi. Olyan szép szemei vannak.
"Fáj a szívem, de nem lehet. Nem szabad késnem." - felelem és lesütöm a szemem.
"Rendben, de akkor hazaviszünk titeket."
Kiérünk az étteremből és a kocsihoz megyünk. Charlie kinyitja az ajtókat.
"Te jó ég! A telefonom! Bennt hagytam valahol!" - kiált fel Esmi."Menjetek csak, majd én is jövök!" Rohan vissza az étteremhez. Jamie kiugrik a kocsiból és utána szalad.
"Hé Jimmy!" - szól Charlie.
"Menjetek!" - és kacsint egyet. Chaz veszi a lapot. Beszáll ő is a kocsiba és elindulunk hazafelé. Esmi kirakjuk Matt-tel. Majd tovább megyünk egyenesen a házunkhoz. Mondom neki az utat. Megérkezünk és kiszállunk a kocsiból.
"Nah, itt lakom" - a házra mutatok.
"Gyönyörű!" - feleli és magához húz.
"Nem akarlak elengedni!" - mondja és egy puszit ad a számra.
"Én sem téged!" - felelem és megcsókolom.
Tizenharmadik fejezet - Year 3000
Fúj a szél. Hideg van. Mozgolódok és a takaróm után kapkodok. Nagyon hideg van. Képtelen vagyok tovább aludni. Felülök. Nyitva az ablak. Biztos tegnap kinyitottam és elfelejtettem becsukni. Már nem emléxem. Bekapcsolom halkan a hi-fimet és elkezdem hallgatni a Anthem for the year 2000-et a Silverchairtől. Táncolva megyek el a szekrényemig. Előszedek egy bőszárú, zsebes fekete nadrágot és egy ujjatlan piros fölsőt, nah meg a fekete pulcsimat, hogy ne fázzak. Eszembe jut Charlie pulcsija és elmosolyodok. Felkapom magamra a cuccost, majd a tükörnél neki állok fésülködni és kifesteni magam. Halvány szájfényt viszek fel és egy kis spirált és megpróbálom minnél dúsabbá tenni a pilláimat. Finoman bánok a sminkkel, mivel nem buliba készülök. A vállamra kapom a táskám és már vágtázom is le a lépcsőn.
"Jó reggelt!" - mondom. A család többi tagja már reggelizik.
"Jó reggelt kicsim!" - köszön elsőként anyu - "Hogy aludtál?"
"Köszi jól, de rohanok, mert Esmiékkel talizom a Quarterben." - mondom és felkapok egy szendvicset az asztalról. A szájfényemnek lőttek, mindegy majd utánna megcsinálom. Azt persze elfelejtem megemlíteni, hogy Jamieék is ott lesznek. Villám gyorsan megkajálok és iszom egy pohár tejet is. Elrohanok fogat mosni, megtörlöm az arcom és ismét kifestem a szám. Teljesen h.ülye vagyok. Nem is fogyelem, hogy mit csinálok. Visszamegyek anyuékhoz és nyomok nekik egy puszit.
"Mikor jössz haza?" - kérdezi anyu mikor már az ajtóban állok és cipőmet húzom.
"Foggalmam sincs lehet, hogy olyan körűl, mint tegnap."
"Rendben, de vigyázz magadra!" - ad egy puszit az arcomra. Kilépek házból és egyenesen a park felé veszem az irányt. Viszonylag hamar oda is érek. Persze megint én vagyok az utolsó. Csak azt nem tudom, hogy csinálom. Rohanok, mégis utolsónak érek oda mindenhova. A lányok csak mosolyognak.
"Sokat kellett rám várni?" - kérdezem és közben végig puszilok mindenkit.
"Aha. Mióta is ülünk itt Matt?" - kérdezi Charlie vigyorogva. "Egy órája?"
"Hehe, nagyon vicces." - mondom és megcsikizem. Charlie nevet és magához húz. Milyen jó újból megölelni. Bizsereg az egész testem. Szorosan hozzábújok amennyire csak tudok.
"Nah menjünk." - szól Matt mikor már abbahagyjuk a nevetést. Msot veszem csak észre milyen jól belőtte a haját. Kicsit punkos. Megállapítom, hogy nem is áll neki olyan rosszul.
"Tényleg hova is megyünk?" - kérdezi Nitty.
"Majd meglátjátok." - feleli Jamie és megfogja a lány kezét aki finoman hozzábújik. Nitty egy fél fejjel alacsonyabb csak Jamienél. Megállapítom, hogy rettentő édesek így együtt és örömmel nyugtázom, hogy Nittynek tegnap visszakellett mennie az étterembe, de van egy olyan érzésem, hogy nem olyan biztos az, hogy véletlenűl hagyta ott a telefonját... Mindenesetre jól tette.... A kocsihoz megyünk, beszállunk. Tíz percig sem utazunk, mikor a kocsi egy érdekes kőépület előtt parkol le. Amolyan garázs féle lehet, mert még látok egy pár ehhez hasonlót a környéken.
"A fenébe hol lehet?" - kérdezi Matt idegesen és a zsebében kotorászik.
"Elhagytad?" - kérdezi nem éppen nyugodt arckifejezéssel James.
"A francokat. Itt kell lennie valahol." - feleli. Egy kis idő múlva meg is találja amit keresett. Egy kulcscsomót. Velünk szemben egy rács van két lakattal kinyitja. Az ajtón ami mögötte van, még van szintén két zár. Kinyitja. Bemegyünk. Egy ablaktalan helyiség tárul elénk. El nem tudom képzelni, hogy mi lehet. Charlie felkapcsolja a villanyt. egyből rájövök, hogy nem garázs. Vagy már nem annak használják. A falak tele vannak képekkel és poszterekkel. Nirvana, Silverchair, Metallica, Blink 182 és Michael Jackson. Közel megyek hozzájuk és megpillantok egy gyerekkori képet is. Egy szőke hajú pufók kisfiú mosolyog vissza rám. Egyből felismerem. Bár még sohasem láttam ezt a képet.
"Nah ezt nem ér megnézni!" - szól Charlie és lekapja a képet. "Ed már megint vicces kedvében volt."
"Ne izélj már. Olyan édes voltál!" - mondom mosolyogva és megsimogatom a hasát.
"Hát mostmár nem olyan pufi..." - feleli vigyorogva. Mosolyog.
"Megkaphatom a képet?" - kérdezem. Chaz odaadja.
"Hátha ragaszkodsz hozzá. Szerintem béna." - feleli és a fejét rázza. Közel hajol. Ad egy puszit a számra. Nem engedem el, hanem finoman megcsókolom.
"Köszi" - felelem. Megfordulok. Most veszem csak észre a hangszereket. Három gitár, egy dob és egy szinti. James és Matt már nyúzzák a gitárokat. Elengedem Charliet aki a felveszi a harmadik gitárt. Az acousticus. Odasétálok Nittyhez és Esmihez. Mosolyognak és csillógó szemmel nézik a srácokat. Látszik, hogy mennyire boldogok.
"Nah szal. Ez lenne a legelső próbatermünk. Nem valami nagyszám. voltunk már sokkal menőbb helyen is, de ez a hely a kedvencünk, meg hát mégiscsak itt kezdtük" - mosolyog Jamie és puszit küld Nittynek,aki arca felölti a felsőm színét. Aranyos. Elkezdenek játszani. A Year 3000-et. Ez a kedvencem. Kicsit máshogy éneklik, de nagyon szép. Érzem, hogy belűl majd szét repedek. Boldog vagyok. Chazzel csak egymást nézzük. Mosolygunk. Vége van a számnak. Odarohanok és a nyakában kötök ki. Annyi puszit adok neki amennyit csak tudok....
Tizennegyedik fejezet és egyben utolsó fejezet - Bye, bye Camilla
Egy hét telt el így. Mindennap a csajokkal és a Busteddal jártuk a várost. Esténként bulizunk vagy éppen sétálgatunk. Végre igazi barátokra leltem. Esmi és Nitty bármikor megtud nevetetni, akárcsak Matt. Jamievel nagyon jóban vagyok. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok és szinte minden titkomat megoszthatom vele. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Sohasem hittem volna, hogy egyszer ilyen jóban leszünk. Viszont van valaki akit még nála is jobban szeretek. Nem úgy, mint ahogy Jamest. Máshogy... Ha meglátom majd kiugrik a szívem a helyéről, és még mindig elpirulok, ha kedvesen szól hozzám. Reggeltől estig vele vagyok. Este mikor hazaérek várom a másnapot, hogy újra átöleljen és megfogja a kezem. Még sohasem éreztem így senki iránt, és még nem voltam ennyire boldog. Anyuék nem tudnak erről a dologról. Biztos teljesen kiakadnának. Mondjuk mindent megértenek, de nem hinném, hogy ezt is. Charliet nagyon szeretem. Ez nem szerelem, legalábbis nem hiszem, hogy az. Az viszont tény, hogy eddig még soha senkit nem szerettem így, szépen lassan kezd átalakulni ez a szeretet egy mélyebb érzéssé. Hülyeség, de csak nem rég esett le, hogy őt is Simpsonnak hívják. Mióta ezt a többieknek is elmondtam Matt egy folytában azzal szekál, hogy hogy lehet, hogy eddig még nem vettem észre. Hát nem tudom... Charlie Ipswichben lakik akárcsak én, de foggalmam sincsen, hogy hol. Azt mondja nem olyan messze tőlem. Sokáig nyagattam mire sikerült rávennem, hogy menjünk el hozzá. Mindig is kiváncsi voltam rá, milyen a szobája... De most komolyan. Hogy lehet az, hogy eddig még sohasem találkoztam vele? Majdnem egyidősek vagyunk és sohasem láttuk egymást pedig csak egy köpésre lakunk egymástól...
Délután van, süt a nap. Ketten sétálgatunk a városban, és egymás kezét fogjuk. A többiek elmentek a vidámparkba, de nekünk semmi kedvünk nem volt. Nem éreztem valami jól magamat, fáradt voltam. Elbúcsúztunk tőlük és elindultunk. Jamie még rámmosolygott egy utolsót és azt tátogta: "Rafkós..." Csak hápogtam és annyit sikerült kinyögnöm, hogy "Nem azért csináltam!" Hiába. Charlie már húzta a kezem, hogy menjünk...
Egy csendes, kis utcácskában járunk, nem szólunk semmit csak egymáshoz bújunk. Érzem az illatát. Istenem! Annyira szeretem. Egy hatalmas labrador szalad felénk. Egyenesen Charlie nyakába, akit kis hiján ledönt a lábáról. Teljesen váratlanul ért minket a "támadás".
"Hé Chole! Elég!" - nevet és megsimogatja a kutyát. Egyből beugrik a név. Még egy honlapon olvastam róla...
"Ugye a te kutyud?" - kérdezem, és megsimogatom. Chaz bólogat, mosolyog majd megfogja a kezem. Tovább sétálunk és figyeljuk, hogyan rohangál a ladrador. Csendben vagyunk. Egyikünk sem szólal meg. Hogy őszinte legyek, nem is hiányzik most a beszélgetés. Régen volt rá példa, hogy befogjam a szám, de ez most kivételesen nagyon jó . A csendnek van valami varázsa és érezem ahogy a szellő szinte suttogja: "Csak csendben."...
Chaz hirtelen megáll egy szép fehér ház előtt. A kapu nyitva van.
"Gyere! Hátul megyünk be..." - megfogja a kezem és elvezet. Egy szép kerthez érünk. Néhány fa, virágos kert és egy kis füves tér, mely szép és rendezett. A szülei nagyon figyelhetnek a rendre. Chole körülöttünk ugrál. Belépünk az ajtón, mely egy előszobába nyílik. Levesszük a cipőnket. Ismét megfogja a kezem. Maga elé enged és felmegyünk a lépcsőn. Egy kis előtérből négy helyiség nyílik. Egy a fürdő, egy a Will, egy Ed és egy pedig...
"Nos ez az én szobám" - feleli mosolyogva mikor az ajtóhoz érünk, melyre egy hatalmas Silverchair poszter van kiragasztva. A szobája körülbelűl akkora lehet, mint az enyém. A falon nem sok poszter van, Simple Plan, Nirvana, Silverchair, Blink 182... baloldalon egy szekrény az ágyával, szemben az ablak, jobb oldalon, pedig a gitárja, hifi-je, dobszerkója és...
"Whoa! De szépek!" - mondom mikor megpillantom a díjakat. Smash Hits!, VMA, Bill board, Brit Awards és még egy csomó olyan díj amit mégcsak nem is ismerek. "Azt tudtam, hogy sok díjat nyertetek, nah de ennyit!" - mondom és tátott szájjal a falat bámulom. Felemelem a kezemet és végig simítom az ujjam az egyik aranylemezen. Charlie csak mosolyog.
"Szóval tetszik a szobám?"
"Nagyon!" - felelem. Nem térek magamhoz a döbbenettől. Magához húz átkarol. Az arca egyre közelebb kerül hozzám. Puha ajkaival megkeresi az enyémet, becsukjuk a szemünket. A szívem remeg, a hasamban megbólydultak a pillangók... Felemeli a fejét, közel hajol a fülemhez, nagyon közel... s belesúgja: "Szeretlek!". Egy kis könnycseppet érzek végig gördülni az arcomon. Alig hallhatóan odasúgom "Én is!" Válasz helyett ismét megcsókol...Kinyílik az ajtó és benyit rajta Will.
"Ö... bocs nem is zavarok, majd visszajövök egy kicsit később." - mondja, és úgy vigyorog, mintha előre hozták volna a Karácsonyt.
"Jah, ö... szia Will!" - dadogja zavartan Chaz és közben dühösen néz a bátyájára, felöltve a "Huzz innen!" arckifejezést. "Anna ő Will, Will ő Anna" - mutat be minket egymásnak. Fülig vörösen kezet rázok vele, hát tényleg nem jókor nyitott be... :)
"Örülök, hogy megismerhettelek An!" - mondja majd mosolyogva távozik. Bár Charlie a fiatalabb testvér, Will mégis az öccsének néz ki. A hajuk körülbelűl egyforma hosszú, Charlie egy kicsit magasabb és izmosabb, mint a bátyja.
"Utálom, hogy sohasem képes kopogni!" - fakad ki Chaz duzzogva "Miért kell mindig mindent elrontania?"
"Édes vagy ilyenkor!" - mondom és adok egy puszit a szájára. Most rajta van a sor és elpirul. Az ágyához sétálok, mely fölött egy faliujság van tele képekkel. Nagy részükön James és Matt is rajta van. Észre veszek egy másik képet az I Robot premierjéről. Matt, James, Kara, Charlie és van még valaki... Camilla. Összerándul a gyomrom és gyorsan tovább viszem a tekintetemet. Charlie mögém jön és átfonja a derekam, és megcsókolja a nyakam.
"Baba!" - szólok és hátra fordulok. Hevesen ver a szívem, és eszembe jut a kérdés amit már egy héttel ezelőtt felakartam tenni, csak eddig nem jutott eszembe.
"Valami baj van?" - kérdezi aggódva és leülünk az ágyra. Nem válaszolok csak nyelek egyet. Lesütöm a szemem. Chaz nem kérdezősködik tudja, hogy valami komolyat akarok és, hogy nehéz rászánnom magam.
"Szóval csak azt szeretném kérdezni..." - megszorítom a kezét, de még mindig nem nézek a szemébe. Könny szökik a szemembe "szóval... Camilla meg te... még mindig..." - dadogom. Nem tudom értelmesen elmondani, hogy mit akarok, de elég neki ennyi is.
"Nem dehogy. Camilla már a múlt" - feleli. Felemeli fejemet és közel hajtja az arcát. "Azt hitted, hogy mi még mindig együtt vagyunk?" - kérdezi. Szégyellem magam. Nem tudom, hogy feltételezhettem ezt az egészet. Annyira abszurd.
"Jajj ne haragudj csak olyan, olyan hü,lye érzés kapott el..." - mondom és a könnyeimet törölgetem.
"Nem tudnék haragudni..." - mosolyog és megcsókol...
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
